Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉSEK

oltalmunkat" kell megszervezni. Még akkor is "őrültség semmit nem tennünk, ha mindent nem tehetünk is!" Szerette volna elérni, hogy állandó hadsereg állíttassák fel önálló, magyar parancsnokság alatt, hogy az ország jövedelmeit ne vigyék külföldre, s az uralkodó a török ügyekben leginkább érintett magyarokat nevezzen ki konstantinápolyi követekké. Végeredményében önálló magyar kormányzat létrehozásán dolgozott. Ez volt az egyik politikai irányvonal, amivel a tanulmányait befejező és Itáliát is megjárt fiatal főúr, Zrínyi Miklós hazatérését követően, 1637 tavaszán találkozott. A katolikus egyház -Zrínyi egyháza- is belső reformjával volt elfoglalva. A Pázmány Péter vezette kezdeti magyarországi ellenreformáció még a valóban önkéntes visszatérést szorgalmazta a "régi" (katolikus) egyházhoz s eközben nem szakított a rendi-nemzeti vonallal, a lehető nemzeti önállás gondolatát sem adta fel. Mindez alkalmas volt az egyetemes ellenreformációval egybeforrt bécsi abszolutizmus ellensúlyozására is. Amikor aztán az erőszakosabb, bécsi kapcsolatait szorosabbra vonó ellenreformáció előretört, a katolikus Esterházysta csoportból kivált - az 1650-es évek elején - Pálffy Pál nádorral az élen egy radikális, reformpárti irányzat, amely a Bocskai féle hagyományok felelevenítésével, a vallási ellentéteken felülemelkedve igyekezett Erdélyhez (a magyar fejedelem vezette, protestáns Erdélyhez!) közeledni. A nádor halála után vezetésüket Zrínyi vette át. Miután a bécsi udvar aknamunkája és mahinációi megakadályozták nádorrá választását, Zrínyi elhatározta magát a felvidéki protestáns nemesekkel történő szövetkezésre, s ekkor fogalmazódott meg benne II. Rákóczi György magyar királlyá választásának terve. "Az Isten engedje, erdélyi fejedelem által virradjon szegény magyarra" - sóhajtott fel. A Rákóczi alatt megvalósítandó nemzeti királyság programját vázolta fel a Mátyás király életéről való elmélkedések lapjain. Terve azonban a fejedelem lengyelországi veresége (1657) után aktualitását vesztette. Erdély bukása jelentette azt a nagy nemzeti traumát, aminek hatására országunk egyes jeles vezetői belátták, hogy csak egységes fellépésük biztosíthat esélyt az ország felszabadulásához, önállásához. Az egység érdekében munkálkodva Zrínyi elévülhetetlen érdemeket szerzett. Tulajdonképpen ekkor és ezáltal vált igazán országos jelentőségű politikai tényezővé. Kortársai közül az elsők közt ismerte fel a fenyegető veszedelem nagyságát, és azt, hogy önmagunk megszervezése, erőink koncentrálása nyújthat csak hatékony védelmet. Mindent megtett - poli-