Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

AZ EURÓPAISÁG, HONISMERET ÉS REFORMGONDGLKODÁS TÖRTÉNETÉHEZ

KEMÉNY ZSIGMOND SZÉCHENYI-ESSZÉJE* "A politika megdönthetetlen aforizmája, hogy a fönálló akkor már erkölcsileg megbukott, midőn a reformokra, melyek helyébe lépni akarnak, nem sütheti a kivihetetlenség bélyegét." Egy új, változásokat emlegető kor hajnalán ama klasszikus reformkor nyughatatlan legnagyobbjárói olvasni mindenképpen izgalmas szellemi kaland, kivált ha ily kiváló elme a kalauzunk, s legkivált oly esszéből, mely a nagy bukás utáni újragondolás jegyében, de még a döblingi remete életidejéből, pillant vissza egy fájdalmas hirtelenséggel lezárult, fenséges alkotói pálya fejlődéstörténetére. írógéniusz vall itt a Tett zsenijéről, 1851 1825-ről, s mind hozzánk, rólunk beszél. Az 1970-es kiadást böngészve, történelmünk tükörfolyosóján bolyongunk. Káprázatok környékeznek: szerző és hős arcéle egybevillan; idősíkok fordulnak egybe; a főszereplő maga is megkettőződve néz szembe önmagával: a tébolyda lakójának dúlt vonásai feleselnek a régebbi portrék már kételyektől szorongatott, de magára blazírt nyugalmat erőltető, tetterős Széchenyijével; s e kavargásban kísértetiesen fel-felködlik mai olvasói képmásunk is. Hiszen az Utószó naiv magabiztossága, mely magát már a "végső", "tudományos" igazság birtokában hitte (397. o.), halott, s a kor, melynek íródott, paradox módon ma közelebb tudja magát - reményeiben és elbizonytalanodásaiban egyaránt - Széchenyihez, mint akár két évtizeddel ezelőtti önmagához. A történelmet persze minden nemzedék úgy veszi birtokba - s különösen itt, Kelet-Közép-Európában -, hogy aktualizálja és újraírja. Tehet-e mást? A "periféria", a "zsákutcás fejlődés" legszívszorítóbb sajátja éppen az eleve megkésett reform folytonos megtorpanása, a fél- vagy álmegoldásokba fulladás. S ahol minden lezáratlan marad, minden régvolt nemes törekvés megőrzi időszerűségét: a fiúk generációja az apák meghiúsult álmaival szembesül, és örökölt feladat folytatásának veselkedik neki - még kedvezőtlenebb időkben. A történelem e tájakon nem lelkiismeretes iskolamester, aki kimunkált tanulságokra oktat a jövő K Miskolczy László tanulmánya kettős célt szolgál: egyrészt emlékezés a 175 éve született Kemény Zsigmondra, másrészt főhajtás az egyik legnagyobb hatású magyar reformer, Széchenyi István előtt.