Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

AZ EURÓPAISÁG, HONISMERET ÉS REFORMGONDGLKODÁS TÖRTÉNETÉHEZ

tulálta s ezért a megyét királyi biztos vizsgálata alá vetette. Olaj volt a tűzre, hogy a megyék közti levelezést, információcserét törvény nem, csak királyi rendelet korlátozta, melyet a megyék soha nem ismertek el törvényesnek! A királyi biztos 1835. jűlius végén jónéhány közgyűlési résztvevőt kihallgatott, vizsgálatot folytatott. A megye pedig újabb "rebellis" lépést tett: körlevélben tudatta a megyékkel, hogy törvényhozói munkáját, a közgyűlési határozathozatalt gátló, törvénysértő eljárás szenvedő alanya lett, amit országgyűlési sérelemként ajánlott a megyék pártfogásába, ismét kiállva az örökváltság mellett is. Az alkotmányos sérelmet Békés követei természetesen Pozsonyban, az országgyűlésen is előadták s az alsótábla egyhangúan állt ki mellettük: 8 ízben terjesztették a sérelmi feliratot a főrendek elé, azok azonban mindannyiszor meggátolták, hogy a felirat a király elé kerüljön. A főrendek tehát nem ismerték el a békési ügyet alkotmányos sérelemnek. A nemesség egészét reprezentáló alsótábla véleményét és jogvédő álláspontját a néhány tucatnyi főnemesből álló főrendi tábla vétója félrevetette. A Békésen át az összes ellenzéki-reformer megyének szóló fenyegetés után a kormányzat az ellenzék vezéregyénisége, Wesselényi ellen fordult, világos jeleként annak, hogy Bécs elszánta magát a nyílt terrorra, a megfélemlítés kiterjesztése mellett. Wesselényi ellen két koncepciós, törvénysértő per is indult. Az egyik Erdélyben, ahol a vád alapja az volt, hogy Wesselényi kősajtóval sokszorosította az ottani országgyűlés naplóit. Ennél súlyosabb volt magyarországi pere, aholis 1835 tavaszán főbenjáró vétséggel, hűtlenséggel (ma hazaárulásnak mondanánk) vádolták. A vád alapja Wesselényi szatmári közgyűlési beszéde volt, melyben éles szavakkal vádolta a kormányt az örökváltság alattomos megbuktatásáért. A vád arra az abszurd elvre épült, hogy király és kormánya azonos, s így az utóbbi elleni támadás a király elleni fellépés is egyben. A per célja egyértelmű volt: félreállítani az ellenzék fejét, megbénítani a közgyűlési szólásszabadságot, lehetetlenné tenni a kormány felelősségre vonását. Szatmár, Bihar és a többi megye -Békés sem késlekedett - sorban intézett tiltakozó sérelmi feliratot Bécsbe és az országgyűlésen is éles jogvédő harcba kezdett az alsótáblán. Az ellenzék álláspontja gyorsan világossá vált: közgyűlési beszédért hűtlenségi per törvényesen nem indítható, a per támadás a szólásszabadság és a megyék törvényhozási munkája ellen, a király és kormánya azonosítása pedig elfogadhatatlan. Az alsdtábla 17 esetben (!) írt át - heves