Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

AZ EURÓPAISÁG, HONISMERET ÉS REFORMGONDGLKODÁS TÖRTÉNETÉHEZ

elődje jó néhány érdemét, példamutató tettét örökítette meg a Szarvasi nevezetességek lapjain, kiemelte a "neveléstudományban, földrajzban, történelemben és bölcsészetben való kiváló, azon időben szokatlan nagy jártasságát". Helytörténeti szempontból értékes kéziratos földrajzi, történelmi munkáinak egy része elveszett, legfeljebb töredékeik ismertek, illetve a múlt századi kutatók említései adnak hírt felőlük. Elkallódtak feljegyzései (emlékirata) Szarvas mezővárosáról. Tudjuk, hogy Szarvas régi történetéről összegyűjtötte a krónikás adatokat, emellett leírta a szarvasi palánk és a település idejövetelekor talált állapotát. Az 1722. évi megtelepüléstől vagy itteni működésének kezdetétől pedig valószínűleg évek szerint jegyezte fel a nevezetesebb eseményeket; ebből a krónikából azután sokat beépített írásába az ifjabb Tessedik. Az alföldi tájon emelkedő kunhalmokról Markovicz állítólag önálló tanulmányt írt, e halmok keletkezésének kérdéséről mindenesetre más műveiben is értekezett. Csak töredékek olvashatók 1760 táján írt verses krónikájából, amelyben leírta a vidék - elsősorban az itteni evangélikus egyházak - történetének nevezetes eseményeit. Markovicz írásait azért sem könnyű fölleltározni, mert egy-egy témáját sokszor több változatban dolgozta ki, pl. megírta prózában és verses formában is. (Ismeretei versekbe foglalásában alighanem szerepet játszott a pedagógjai célzat is, a verseket könnyebben megjegyezhették művei olvasói.) Kész írásait tovább alakítgatta, összekapcsolta egymással stb. Szintén több változatban ismerjük legfontosabb honismereti művét, a Maros-Körös közi vidék sajátosságainak, természetének rövid ismertetését. A Maros-Körös közi vidék leírásának első változata még 1744-ben vagy valamivel korábban elkészült. Lapjain Markovicz egy földrajzi régió sajátos viszonyait ismertette, és miután művének kiadására is gondolt, azt a legszélesebb - akár külföldi - olvasóközönség ízléséhez kellett szabnia. A műnek fennmaradt egy Markovicz által írt, 1748-ból származó kézirata, amely 16, valóban szép és gondosan kidolgozott fejezetbe tagolva ismerteti a folyók közt elterülő vidéket. Ugyanabban a kéziratkötetben olvasható azonban egy egyháztörténeti vitairata is, amelyen az 1747-es évszám áll. Ez nemcsak a reformáció történetének eseményeit vázolja a Maros - Körös közi vidéken, hanem ennek kapcsán a XVIII. században itt létrejött öt evangélikus egyházat is ismerteti, sőt a vidék említett leírását szintén megtaláljuk a vitairatban. A következő évből ismeretes azonban még egy kézirat, amelyet Székács József szuperinten-