Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

1889, 1964. RÉGI ÚJSÁGOK TANÚSÁGA

lay rendezésében. Elkészült az 500 fős nézőtér is. Júl. 14-én már ez áll a lapban: "Premier a gyulai Várszínházban". Sass Ervin méltatta a bemutatót. A fanfarok azóta, immár 25 éve hirdetik Erkel Ferenc dallamával (Hazám-hazám...): kezdődik az előadás. Komolyabb gondot a szálláshelyek hiánya okozott. 1965-re már azt tervezték, hogy új szállót építenek és a kollégiumokat turistaszállóvá alakítják a várjátékok idejére (nov. 13.). Gyulára egyébként akkor már nemcsak a vár, nemcsak a ligetes- mezővárosi

as- régies jelleg és hangulat, hanem a kastélyparkban kiépült várfürdő is vonzotta a vendégeket. A volt megyeszékhely így megmenekült a lesüllyedéstől. Problémát a turistaforgalomnál is a szálláshiány jelentett (ápr. 24., szept., 24.). 1965-re szerepelt az elképzelések közt, hogy Nagyszalontáról a hétvégeken kirándulóvonatokat indítanak Gyulára (ilyen barátságvonat gondolata ma - sajnos vágyálom-képként sem merülhet fel; Szalonta ma "messzebb" van, mint Sidney...). A Ceaucescu által emelt "falak" azonban, reményeink szerint nem bizonyulhatnak ércnél maradandóbbaknak. A kor politikai vezetése a hatalmi viszonyokra nézve veszélyesnek tartotta a reformkor, a polgári forradalom és szabadságharc gondolatkörét; így érthető csak, hogy március 15-én a Népújság egyetlen sort sem szentelt 1848-49 emlékének, és később is csak rövid hírecske számolt be arról, hogy voltak koszorúzások (a nagyközönség és az ifjúság elől gondosan leplezve és a vezető testületek ill. társadalmi szervezetek vezérkarának magánügyeként kezelve). Márc. 21-ről, ápr. 4-ről, nov. 7-ről napokon át és hosszú méltatások, emlékezések jelentek meg. Okt. 6-ról, Batthyány Lajosról és az aradi vértanúkról - hasonlóan márc. 15-höz - egyetlen mondatot sem találhatott az olvasó. De hasonló volt a helyzet a szeretet ünnepe, a Karácsony esetében is; csak a dec. 25-i számban s ott is rövidke híranyag mutatta: ünnep van; pedig a szeretet, a család erejének méltatása, az ajándékozás örömérzete, az önzetlenség formáló ereje csak segítségére lehetett a kor testileg-lelkileg fáradt magyarságának - itt a Körösök mentén is. "Karácsonyi ajándékként" olvashatták viszont a lap olvasói - a ma olvasójához hasonló vegyes érzelmekkel - az 1965-ös népgazdasági terv főbb adatait. A cikkből megtudjuk: 1964-ben az ipar erőteljesebben nőtt, mint 1963-ban, ám egyenetlenül. A főbaj az volt, hogy a növekedés zömét új munkaerők és bértömegek igénybevételével érték el, azaz extenzív módszerekkel, melyek felett ekkor már ugyancsak eljárt az idő. A megépült 18 ezer állami lakás mellett 30 ezer már magánerőből készült el: az állam megkezd-