Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

1889, 1964. RÉGI ÚJSÁGOK TANÚSÁGA

bizonyult Sőtér Edit figyelmeztetése: "Az egy alkalommal kivívott siker a világpiacon nem szól egyszer s mindenkorra" (szept. 11.). A mezőgazdaság jelentőségét, a nemzetgazdaságban elfoglalt helyét, nehézségeit általában reálisan igyekeztek a cikkek szerzői a felszínre hozni. Nem maradhattak el természetesen a "rózsaszínű" riportok sem; a közösben magukat jól érző, a jövőben bizakodó tsz-tagok egyre másra hallatták hangjukat. Néhány figyelemre méltó adat is nyilvánosságra került azonban. így például 1963-ban exportunknak 20, tőkés exportunknak pedig 50 százalékát adta a mezőgazdaság (Almási István: Mezőgazdaságunk mérlegén - január 5.). Az sem volt titok, hogy évek óta jelentős összegekért (devizáért) kellett gabonát venni, mert a hazai termelésből nem tudták ellátni a lakosságot(!) A kialakult szervezeti keretek hatékonyságának növelését gyakran szóba hozták. Egyre több figyelmet fordítottak az anyagi ösztönzésre, a háztáji gazdálkodás elfogadtatására vagy a tsz-en belüli, családi részesművelés gyakorlatára. Az agrár jövedelmi viszonyokra egyetlen példa: A püspökhatvani Új Barázda Tszben egy tag évi pénzbeli járandósága 13-14 ezer Ft, a terményjárandóság mellett. Ez jóval meghaladta az országos átlagot (Böcz Sándor: Sikeres esztendő, jan. 26.). A hatvanas évek elejétől igen sok család álma valósult meg: önálló lakást kapott. Valóban lendületes volt az a lakásépítési program, amelyet a második ötéves tervben kezdtek el, pótolva közel két évtized mulasztását. Hogy hol akadt el a program, miért nem sikerült napjainkra minden család számára önálló otthont biztosítani, kimerítő választ - jelenlegi ismereteim birtokában - erre aligha tudnék adni. Már 64-ben is világos volt az otthonteremtők számára, hogy az állam minden igyekezete ellenére sem tudja ígéretét megvalósítani. S így a magánerős-építkezés létjogosultságát az állam is kénytelen volt elismerni (jan. 9., 19.). Sőt az 1964. évi tervekben 23 ezer állami, és 30-35 ezer magánerős lakás építése szerepelt. Tervet dolgoztak ki a budai Várnegyed helyreállítására a magánerős-lakásépítés bevonásával (jan. 9.). A korszerűség és a tömeges lakásépítés megoldhatatlanságának hangsúlyozásával egyre több szakember voksolt a házgyárak, a panel mellett (febr. 4.). A főváros és a vidéki városok tervszerű fejlesztését toronyházak emelésével kívánták megoldani (febr. 4.). Pl. Komárom városképének élénkítésére hétemeletes toronyházat terveztek (jan. 10.). Fényképes beszámolók tudósítottak az épülő nagy fővárosi lakótelepekről: Lágymányos, József Attila lt., Kelenföld, Óbuda,