Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉSEK

kért is). Kéthly Anna 1948-ban kényszerűen megszakadt hazai elméleti-gondolkodási kezdeményezéseit az emigrációban kiteljesítette. A nyugati testvérpártok gyakorlata és a világban zajló gazdasági folyamatok alapos elemzése révén fontos felismerésekhez jutott el, hiszen már 1970-ben ezt írja: "A világ állandó forrongásban él, a nemzetközi politika minden nap új problémákkal viaskodik. Főleg a gazdasági élet területén megszaporodnak a jelenségek, hogy a demokratikus világ valami újat, valami tartósat akar teremteni. Ettől a folyamattól a másik világ sem zárhatja el magát és ha bele akar kapcsolódni, saját területén is nagyobb szabadságot kell adnia. Lehet, hogy a jogtalanul és indokolatlanul "szocialistának" nevezett világ vezetői erre nem hajlandók. De ők g sem maradnak örökké a helyükön". A nyugat-európai szociáldemokrácia 1945. utáni eredményeit, változásait (godesbergi program) Kéthly és emigráns társai megkísérelték magyar távlatokra kidolgozni. Ennek a munkának az eredménye a már említett szociáldemokrata alternatíva. Ebben egy olyan demokratikus szocialista társadalom képének felvázolását látjuk, amely az ún. reálisan létező államszocializmus helyett a piacgazdaság keretei között működő, vegyesgazdasági modellt javasol. Ez a társadalom a résztulajdonosok "részvénytársaságain" alapulna. Kéthly Anna egész politikai pályája - ahogy rövid időt leszámítva, pártjáé is -, túlnyomó erejű ellenfelek elleni harcban vagy a gyakorlati politikából kiszorítva alakult. Ezek a körülmények konzerváltak nála itt-ott olyan gondolati elemeket is, amelyeket egy, a politikai élet alkotó alakításában résztvevő közéleti ember bizonnyal elhagyott volna. De ez nem Kéthly Ama hibája és egyben következetességének és hitelességének egyik forrása is. Egy "örök ellenzéki" vagy emigráns politikus legfontosabb tőkéje az erkölcsi integritás. Kéthly Anna magát egyébként sohasem tekintette teoretikusnak, ilyen irányú munkáját a testvérpártok tevékenységének és elméleti elképzeléseinek gondos tanulmányozása alapján végezte. A húszas években elsősorban az osztrák, a bécsi példa hatott rá, majd a harmincas évektől fokozatosan került figyelme középpontjába az angolszász munkásmozgalom (élete végén meg is tanult angolul!). Hosszú életének alapos és részletes tanulmányozása még várat magára, bár minden további nélkül megállapítható, hogy életműve a magyar társadalom európaiságának szép bizonyítéka s a magyar munkásság demokrati-