Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)
ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉSEK
kialakításában, az igen különböző irányzatok összehangolásában, egyszóval az FKgP működőképessé tételében a pártelnöknek meghatározó szerepe volt. Tildy az 1945 után kialakult új politikai szituációban is tartotta magát a harmincas években megfogalmazott elveihez, csupán néhány ponton alakította át programját. Továbbra is a polgári demokratikus politikai rendszer megteremtését tartotta az elsődleges célnak. Az 1944-1945-ben előállott hatalmi erőviszonyokax tudomásul vette: olyan külpolitikai irányvételt kívánt, amely messzemenően akceptálja azt a tényt, hogy Európa első számú nagyhatalma Magyarország szomszédja. Ennek megfelelően elfogadta - nemcsak taktikai engedményként - a kommunisták megnövekedett befolyását. Állást foglalt a földreform mellett, bár ő egy kevésbé radikális változatot tartott volna célszerűnek. Elfogadta az államosításokat, e téren nem világos ugyan, hogy az egymást követő rendeletekkel mely pontig értett egyet. Meddig tekintette az államosítást "a nagytőke megrendszabályozásának", s honnan számította a magántulajdon sérelmét. A parasztság érdekvédelmét, a mezőgazdaságot támogató gazdaságpolitikai törekvéseket változatlanul érvényesnek tekintette. Viszont döntő módon változtatott a határokon kívül élő magyarság sorsát illető nézetein. A háború előtt nem fogadta el a trianoni határokat. 1946 elején, amikor Sulyok Dezső élesen felvetette a továbbra is kisebbségi sorba szorult magyarság helyzetének rendezését, Tildy vele szemben foglalt állást. Úgy vélte, a béketárgyalások előtt nem szabad diplomáciai konfliktusba keveredni a szomszédos országokkal. Talán jobban megértjük Tildy 1945 utáni tevékenységét, ha nem programja részletei, hanem az általa legfontosabbnak tekintett cél felől közelítünk. Néhány nyugodt, politikai megrázkódtatásoktól mentes évet akart, hogy a nagy összeomlás után az ország gazdaságilag talpra álljon, s a parlamentáris demokrácia konszolidálódhasson. A néhány nyugodt év mindenáron való biztosítását tekintette elsődleges feladatának. 1945-ben még úgy tűnt, Tildy jól mérte fel a helyzetet. Saját pártján belül szilárd pozíciókkal rendelkezett. Az 1945. augusztus 20-i nagyválasztmányi ülésen pártvezérré választották , szeptemberben jóváhagyták a rendkívüli megbízatása idején hozott döntéseit, s a választmány a jövőre vonatkozóan elfogadta az általa előterjesztett határozati javaslatot. A pártvezéri tisztség azt is jelentette, hogy pártjában a markánsan kirajzolódó frakciók fölé emelkedett. (Ha nézeteit tekint-
