Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉSEK

Aki nem sajdul a szépség után, És nem tiszteli az életet. Aki a minden-mindegy hullamérgét Oltja miazmás ördögmosolyával Az édes élet organizmusába. Az ilyen előtt zárva kilincsem, Az ilyen neve ne is említtessék Házam népe közt, (mint szentekhez illik). Az ilyennek alkottatott Világnak kezdetétől a Pokol: Az ilyen, az ilyen (ha van ilyen!) Legyen örökre átkozott! VALAKI A HEGYEN KIÁLT Valaki a hegyen kiált. Vájjon ki lehet, mit akarhat? Kaszáló székely a fiát? Lányra legényke kurjogat? Vagy egy fiú kajtatja váltig Az elkalézolt pár lovat? A hang most másodszor kiált S a sziklafalon odaáltal Dagadtra veri homlokát. Hányat kell még kiáltani? Meghallja-e, akinek szólna: Lovak, lány, gyermek - valaki? A hang most harmadszor kiált, Végigzarándokol a völgyön És végsőt sóhajt ideát. Javuljatok meg istenek, Hogy minden emberi kiáltás, Akit keres, találja meg. (1942. augusztus)