Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉSEK

Mit is jelenthet húsz, vagy ötven év? múlt és jövendő századok sora? A költő oly idős, amennyi a világ, foglyul nem eshet, s röptének néha tág a horzsoló közel s a föld felett a csillagrendszerek hona moccanni néki szűk lehet. Egy költőt ünnepeltek itt, ki Krisztust kiált, mikor az erőst is megtörte már a próba, s bárány helyett a farkast hirdeti s kemény öklére büszke Európa. Egy költőt ünnepeltek itt, ki mindenkit megért és sohasem itél, s "csak tiszta test, akár az encián, és lélek, mint a fenyvesormi szél". Virág és szél a hegytetőn... ösvény vezet felé, erős kapaszkodó, de hangot hallotok, vigasztalót, s elétek villan fönn a régen áhított vi s egy napsütötte tó. Ötven év? nem azt köszöntöm én a költő ünnepén, költőnek nincs kora. Ma gyermek még és új játékra kész, egy pillantás, és újra régi mester, aki a gyermek századot tanítja, tapasztalt bölcshöz illő türelemmel. Társát köszönti most a gyermek, lélek a lelket, aki eretnek hadak között hűségre példakép; fiú köszönti apját, egy hitvány korban lelkéhez hű tanítvány!