Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉSEK

agykonstrukciók, hanem véresen eleven hajtóerők egyéni cselekvésekben és történelmi folyamatokban egyaránt. Valóság az erkölcsi világrend is, mely könyörtelenül bünteti a Rosszat, s bár (rövid távon) felőrölheti a Jót is, de itt mindig fennmarad a későbbi jóvátétel és igazságszolgáltatás reménye. -Az ember kiszolgáltatottságának, az élet törékenységének tudata, mely azonban nemhogy nem zárja ki, de feltételezi az ember nemességét és kiválasztottságát. -S végül az a felismerés, hogy az ember méltósága és hivatása nemcsak dacos, lebírhatatlan küzdőszellemében rejlik, hanem a kudarc elviselésének határtalan képességében is, a szenvedés megtöretettségében, amikor elérkezik a "megtisztulás", a "megváltás" - a szakadék peremén, az utolsó pillanatban. * * * S már el is érkeztünk a legfőbb botránykőhöz, a XV. színhez. Mondták ezt mindennek: elsietettnek, hevenyészettnek, a fideizmusnak tett engedménynek (majdhogynem a vallásos olvasó megnyugtatására rögtönzött jámbor csalásnak) s a legjobb esetben is nem kellően megalapozottnak. Természetes reakciói egy külső szempontoktól vezérelt olvasatnak. A műfaj szemszögéből azonban még a világirodalomban is kevés zárójeleneet ízesül oly szervesen előzményeihez, következik olyan szükségszerűen belőlük, mint a Madáché. Ádám öngyilkossági gondolatát persze mindenki kellően indokoltnak látta a történeti színekben lassan felhalmozódó - s az eszkimó-jelenetben tetőző - kétségbeejtő élmények fényében. Látszatra hirtelen "pálfordulása" azonban - Éva vallomása után - annál több megrovó bírálatot vont magára. Pedig az élet melletti döntését nem egyedül a közelgő apaság váratlanul rászakadó, felkavaróan boldog érzése hitelesíti. A szerencsés fordulatot mesteri kézzel készíti elő a költő két remek szerkezeti műfogással is, melyek valamennyi megelőző színt átfognak. - 1. Ádám álmában vonult végig utódai történelmén, s bár ez a lidércnyomás túlságosan is valóságosnak hatott ahhoz, hogy az ébredés után merő képzelgésként utasítsa el, de azért egy adag kétely megmaradhatott benne a látottak hitelességét illetően. ("Uram! renttentő látások gyötörtek, És nem tudom, mi bennük a való.") -2.A korábbi színekben érzékelhető ritmust általában csak az egymást váltó koreszmék lüktetésének tudták