Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉSEK

nek, akik egyszerre áldozatai és cinkosai sötét végzetüknek. Végzetük kerete eleve adott országuk veszélyeztetettségében, körülményeik reménytelen zártságában, a konfliktusokban, amelyekbe beleszülettek vagy amelyeket maguk is segítettek létrehozni, de annak sajátlagos formáját önmaguk teremtik bűneikkel - s méginkább felületességükkel, könnyelműségükkel, sőt leggyakrabban éppen túlzott erényeikkel: mániákus hűségükkel, lojalitásukkal, szerelmükkel vagy lovagiasságukkal. A magánéletben, éppúgy mint a politikában, a túláradó szenvedélyek legnagyobb ellenségeink, ha időlegesen boldogságunk forrásai is - tanítja Kemény, nyilván megszenvedett magánemberi, illetve közéleti élményei alapján. Menekvésre csak a sztoikus józansággal szeretők számíthatnak, de ezért boldogságukkal fizetnek. Kemény művei nem búfeledtető órákra hívogatnak, hanem töprengésre és számadásra - mivé lesz, lehet az egyén a történelem és saját személyisége kettős szorításában? Egy fájdalmas élet hitelét érezzük mögöttük és saját megválaszolatlan kérdéseinket. Miskolczy László Kemény Zsigmond