Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

A cselekvő ember esélyei

A CSELEKVŐ EMBER ESÉLYEI (Féja Géza halálának 10. évfordulóján) XX. századi történelmünk egymást érő tragédiák és válságok sorozata. A háborúk, a békediktátumokban megvont határok és a rendszerváltozások újra és újra sok millió ember életét forgatták fel. Az emberi élethez nélkülözhetetlen folyamatosság és a jövőbe vetett hit sokszorosan megroppant. Vajon mennyi esélyt adott ez a század az olyan embernek, aki nem akart sodródni, hanem aktívan részt akart venni népe sorsának alakításában? A tíz éve eltávozott Féja Géza életének épp ez a fo kérdése. Ő egyike volt azoknak, akik már-már mániákusan keresték a jobbító változtatás lehetőségeit. Féja Géza éppen egyidős volt a századdal, felvidéki polgárcsaládban született 1900-ban. Életének első két évtizedében Léván élt. Ifjúként még megismerhette a Ferenc József-i „boldog békeidőket". A Bars megyei kisváros polgárai számára idillikus korszak volt ez, a felszín alatti dinamikus változások ellenére is. A jövő biztosnak látszott, a hétköznapi élet egyre kényelmesebbé vált, s ami a legfontosabb volt, a kiteljesedő gazdasági fejlődés idején még mindenkinek jutott hely. Egyelőre még csak a kivételes zseni érezte meg érzékeny idegeivel, hogy „Minden Egész eltörött". Ám a prófécia visszhangja még el sem ült, amikor a monarchia öröklétnek szánt épülete Összeomlott, s véglegesen maga alá temette az andalító békeidőket és a hétköznapi ember biztonságérzetét. Mint annyian mások, Féja is elindult „otthonról haza". 1920-ban beiratkozott a budapesti egyetem bölcsészkarára. A háború után az egyetem is a politikai csatározások színhelyévé vált. A forradalmak alatt szerepet vállalt professzorok helyét a „keresztény-nemzeti kurzus" elkötelezettjei és haszonlesői foglalták el. A filoszokat kiszorították a könyv helyett bunkósbotot forgató jobboldali diákvezérek. A válság hullámverése elől elbújni sem lehetett. Repatriáltak tömegei vergődtek mindenfelé, a vágtató infláció szinte minden réteget sanyargatott. Féja eredendően érzékeny volt a társadalmi problémákra, a szembeszökő válságtünetek csak fokozták ezt az érzékenységet. Lázasan keresni kezdte azokat a személyeket és csoportosulásokat, amelyek valamiféle kiutat próbáltak mutatni. Először Szabó Dezső „udvartartásához" csatlakozott. Szabó Dezső impulzív egyénisége tömegek gondolkodását mozdította meg ezekben az években. írásainál is hatásosabbak voltak személyes szereplései. Különösen imponált a fiataloknak az a bátorság, ahogy szembefordult az uralkodó keresztény-nemzeti renddel: az egész rezsimet látványos gesztussal „görénykurzus"-nak minősítve. Szabó Dezső közölte először Féja írásait. Ezek az írások egyelőre