Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

„Ami sérelem ér, az mint magyart ér"

kezdte mcgrendelőlevelét: „Régi cégünkhöz való visszacsatoltatásunk alkalmából...". Meg vagyok arról győződve, hogy könyvem és nagy árjegyzékem megküldésével, azzal, hogy a most berendezkedő egészségügyi, állategészségügyi stb. szerveknek teljes és pontos, a rendeleteknek megfelelő dolgokat tudok rendelkezésére bocsátani, igen nagy szolgálatot tettem komoly nemzeti érdekeknek, s hogy ennek hatása majd csak ezután fog igazán kibontakozni, ha engedik... Lehet, hogy ezek a jelenségek, amelyek annyi rengeteg munkám komoly és erkölcsi értelemben is értékes jutalmát képezik, a nehéz helyzet dacára is megnyugtatnak, ezért van talán az, hogy nem tudom elképzelni, nem tudom átélni, nem tudom elhinni, hogy bennünket ki lehessen egyszerűen iktatni a magyar életből. Kedves Miklósom, bizony ismeretségi körünkben, sőt családi körünkben a pániknak megrendítő jeleit látjuk. Nagyon fáj ezt látni — de mi nem szaladtunk kikeresztelkedni, mert nem tudtuk elhinni azokat az ostoba híreket, hogy aki most kikeresztelkedik, előnyösebb helyzetbe jusson a 19-eseknél. Nem kísérletezünk a kivándorlással, és nem csinálunk fantasztikus terveket, kedves Miklósom. Meghánytuk-vetettük ezt a dolgot, s arra a meggyőződésre jutottunk, hogy nem lehet csinálni semmit, de nem is akarunk elmenni innen. Mi itt éltünk, itt vannak eltemetve mindazok, akiket szerettünk, akiktől származunk, a nyelv, a táj, a gyermekkori első benyomások és élmények mindmind idekötnek. Nem tudnánk élni másutt, és ha máshol kellene élni, az nem érdekelne bennünket. — Pedig nem csekélységről van szó. Ez az üzlet a múlt évben forgalma 90%-át közszállításokban bonyolította le.Olyan óriási szellemi felkészültséget, és ügy a magam, mint az öcsém részéről olyan roppant munkateljesítményt igényel ez, hogy mellette mással foglalkozni nem is tudunk. Ha úgynevezett zsidó cégnek fogunk minősülni, s elveszítjük ezt a forgalmat, innen mást csinálni nem tudunk. Kiderült a báli meghívók, a kiadványok, a merkantil-nyomtatványok vagyonokat elnyelő kísérleteiből, hogy az adott hazai viszonyok között innen semmi mást csinálnunk nem lehet. Az apparátus akkor, ha ezt elveszik tőlünk, összeomlik a saját súlya alatt. Ha elveszik tőlünk, mivel zsidó létünkre állásba jutni nem tudunk, más iparengedélyt itt nem kaphatunk, s likvidálni innen semmit nem tudunk - a fizikai pusztulás vár itt reánk. — Mégse tudunk mozdulni, és nem is akarunk. Meg vagyok győződve arról, hogy ez elvileg és gyakorlatilag is lehetetlen. Olvastam jelentős külföldi nyilatkozatokat arról, hogy nincsteleneket egyik állam sem akar befogadni. Zsidó vagyonokat pedig elvinni nem lehet, mert hiszen kiderül ismét a transzfer