Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

„Ami sérelem ér, az mint magyart ér"

más természetű. Anyagiakban, családi viszonyokban is olyanok a körülményeink, hogy nem tudjuk kihúzni a gyökereinket innen, s nem tudunk likvidálni semmit. Akinek olyasmije van, mint nekünk, s akinek ez a vagyona nem az eszében és kezében, hanem egy hatalmas, az ország minden lehetőségéhez és sajátosságához kapcsolódó apparátusban, az azon változtatni nem bírhat, s ha másként nem tehet, vele kell elpusztulnia. Valahogy aztán érzelmileg is arra jutottunk: nem bírunk elmenni innen, s vállaljuk mindazt, amivel az ittmaradás jár. Hogy ez a mindaz mi lehet, egyelőre nem tudjuk végiggondolni. Talán nincs is fantáziánk hozzá. Mindegy, a lehetőségünk sincsen meg arra, hogy felkészüljünk ellene, hogy védekezzünk, s hogy elmenjünk előle. Megbeszéltük együtt, mindnyájan s emellett kell most már maradnunk. Ez persze személyes állásfoglalás, amely minden adottságból folyik, érzelmiekből úgy, mint anyagiakból és személyiekből, s ez az állásfoglalás nem jelenti azt, hogy elítéljük azt, aki másként tesz. Nyilván másként kell tennie. Kérlek, légy szíves megírni, hogy és mint tervezed és mi a konkrétum a tervezgetésedből, hová és merre akarsz menni, és mire támaszkodol. Nagyon-nagyon sok a dolgom és gondom most, szinte belemenekülök a munkába, de ha nem ezt tenném, akkor se tehetnék mást, mert ezekben a napokban annyi az elvégezni való, hogy nem is lehet mással foglalkozni. A közeljövőben Pestre sem akarok menni, nincsen fent dolgom sem, s nem is vágyom oda, ezért kérlek meg arra, hogy levélben tájékoztass terveidről. Mindnyájan sok szeretettel csókolunk Benneteket. Békés M. Levéltár — XI. 9—c/18. 3. Móricz Miklós Kner Imréhez (Pécs, 1938. december 31.) Kedves Imrém! Az óévből már csak kevés van hátra, de nem akarem, hogy ez a kevés a Rátok való gondolás nélkül teljék el. Sokszor juttok eszembe, és szeretnék Veletek lenni, mert tudom, nagy gondokkal és nagy szenvedésekkel búcsúzol ettől a rettenetes évtől. S ezt meg kellene osztani Veled, mert ha volt valaha értelme az együttérzésnek, hát bizonyára most van a legjobban. Legalább írok hát, az írás sok mindent kifejez, mert abban is türelmes, hogy ha akarom, lelket fejez ki, ha akarom, csak anyag marad. Nemrégiben azt írtam: Az irodalom a tinta megnemesítése. — Hallod? Ha az ipar az anyagé?[...]