Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

„Ami sérelem ér, az mint magyart ér"

„AMI SÉRELEM ÉR, AZ MINT MAGYART ÉR" A múlt eseményeit idézve nem ugorhatjuk át a sötét időszakokat sem. Rövid forrásközlés-összeállításunkkal XX. századi történelmünk egyik legtragikusabb fejezetére emlékezünk. 1938. május 28-án lépett hatályba az első zsidótörvény. Még ebben az évben, 1938. december 23-án Imrédy Béla miniszterelnök a parlament elé terjesztette a második zsidótörvény-javaslatot. A javaslat 1939. május 4-én lett törvénnyé. Az intézményes jogfosztás első lépésétől egyenes út vezetett a gázkamrákig, a holocaustig. „Atársadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról" cím alatt megjelent első zsidótörvény a különféle szellemi pályákon — újságírói, színházi, mérnöki, ügyvédi, orvosi — dolgozó, zsidónak minősített magyar állampolgárok arányát 20%-ra korlátozta. „A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról" címen közzétett második zsidótörvény már egyértelműen faji alapokra helyezkedett. Zsidónak minősítette azokat, akiknek egyik szülője vagy két nagyszülője izraelita vallású. Ez a törvény a szellemi pályákon 6%-ra csökkentette a keretszámot, emellett a törvény kimondta — sok egyéb korlátozás mellett —, hogy zsidónak minősített személy nem lehet köztisztviselő, időszaki lap felelős szerkesztője, színház igazgatója és még sok-sok más állás betöltője sem. A törvény 14. §-a korlátozta az iparigazolványok kiadását, a 17. § pedig a vállalatoknál alkalmazható, zsidónak minősített személyek arányát. Ez a törvény az egyetemeken újból bevezette a numerus clausust. Úgy vélem, 50 év elmúltával — az adott terjedelem mellett — a közölt megrendítő, személyes dokumentumok hívebben idézik fel a kort, mint a törvények és a hozzájuk vezető út rövid ismertetése. Négy levelet, illetve levélrészletet közlünk az európai hírű nyomdász, Kner Imre levelezéséből. A négy levél közül három a második törvényjavaslat beterjesztése után íródott. Egyszerre adnak képet a törvények gazdasági és pszichikai hatásáról. Kner Imre mindhárom levele confessio az országhoz, a magyarsághoz való viszonyáról. Ezek a vallomások — ugyanúgy, mint a címnek választott, Fülep Lajosnak írott mondat — akkor születtek, amikor kétségbe vonták magyarságát. Ide kívánkozik még egy mondat Kner Imre természetes magyarság-értelmezéséről: „Nem nagyon szerettem, ha kitanítgatnak arra, miként kell magyarnak lenni. Ezt mindig olyannak éreztem, mintha valakit arra tanítanának, hogy lélegezzen, hogyan keringjen a vére és hogyan működjön pl. a belei perisztaltikája, vagyis hogyan bánjon az akaratán kívüli életjelenségeivel." A Kner Mihálynak és Móricz Miklósnak írott levél az okokat is pontosan regisztrálja. Kner Imre elemzése egybecseng Bibó István