Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)
Az „atompalack szellemének" egyik kiszabadítója
találta meg a számára legkedvezőbb kutatási lehetőségeket. A Columbia Egyetemen Enrico Fermivel az uránhasadás elméleti lehetőségeit vizsgálták. 1942-ben elkészítették az első atomreaktort is, amelynek gyakorlati alkalmazása az atomenergia háborús és békés célokra történő felhasználását egyaránt lehetővé tette. Megteremtődtek egy új típusú fegyver, az atombomba elkészítésének lehetőségei. Szilárdék tudták, hogy a németországi fizikusok is igen előrehaladtak ezen a téren, ezért Wignerrel, Tellerrel és Fermivel rávették Einsteint, hogy közös fogalmazású levelüket — amelyet 1939. augusztus 2-án keltezve írt alá a relativitáselmélet megalkotója — juttassa el Roosevelt elnökhöz. Az felismerte a hozzá intézett tények és javaslatok fontosságát — mindenképpen meg kell akadályozni a német atommonopólium kialakulását —, és egy ún. Uránium-bizottságot alapított, amely az atomkísérletekhez kapcsolódó kutatásokat finanszírozta. Beindult a Manhattan-program az amerikai atomfegyver létrehozására. Ebben az időszakban (1942—45) Szilárd Leó a Chicago-i Egyetem Metallurgiai Laboratóriumában főfizikusként dolgozott. 1945 áprilisában bizonyossá vált, hogy működőképes az új fegyver. Szilárd zseniális előrelátását és emberMudósi felelősségtudatát ismételten bebizonyítva, még a bomba Új-Mexicoban történt kipróbálása előtt, 1945 márciusában memorandumot írt az amerikai elnöknek, amelyben kifejtette, véleménye szerint milyen emberi, nemzetközi, politikai következményei lesznek az atombomba tényleges bevetésének. Roosevelt áprilisban bekövetkezett halála után az új elnököt, Trumant próbálták meggyőzni — az atombomba létrehozói közül számosan — a Japán elleni bevetés bűnös voltáról. Majd ennek az akciónak sikertelensége után Szilárd újabb petíciót nyújtott be 67 tudóstársa aláírásával, azt javasolva: demonstrálják az atomfegyver erejét lakatlan vidéken. A tiltakozás eredménytelen maradt. A japán tragédia nagy válságot jelenthetett Szilárd Leónak, aki a ledobott tömegpusztító fegyver egyik szülőatyja volt. 1964-ben Magyarországon is megjelent elbeszéléskötete — A delfin hangja — is ezt bizonyítja. Utópisztikus írásaiban a kor legnagyobb társadalmi problémáját, a háború és béke kérdését boncolgatja. Az atomháború kirobbanásának lehetőségére, a pusztítás értelmetlenségére hívja föl embertársai figyelmét sajátos humorú, ironikus, esetenként szatirikus hangvételű műveiben. Jelentős társadalmi aktivitást fejtett ki az atomenergia felhasználása ügyében. Ennek érdekében előadás-sorozatot tartott, társadalmi mozgalmat szervezett az egyetemi ifjúság és az értelmiség körében. Szorgalmazta az amerikai és szovjet tudósok együttműködését a fegyverkezési verseny megakadályozása érdekében. 1959-ben megkapta a
