Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

200 éves lexikoncikk Békés megyéről az 1780-as évekből

már a gyorsan fejlődő Csaba került az élre (9680 lakos; 1586 ház), Gyula csak úgy második, ha a sokban összetartozó Magyar- és Németgyulát együtt számítjuk (7773 lakos; 1203 ház), a harmadik Békés (7487; 1112) ezután Szarvas (7304; 1227), Orosháza (4676; 829), Berény (4031; 687), Komlós (3502; 489) következett. Korabinszky tehát a főbb helységek között csak az újonnan települt, valóban dinamikusan fejlődő evangélikus lakosságú településeket sorolja fel, Békést és Gyulát mellőzve. Békés vármegye a nagy népesség-növekedés ellenére még mindig a legalacsonyabb népsűrűségű (19 fő/km

2

) megyék közé tartozott az országban. Településföldrajzi képét a XVIII. századtól jellemzi, hogy kevés, de viszonylag nagy lélekszámú mezőváros és falu fejlődött ki, a népesség 84,1 %-a élt a 2000 főt meghaladó lakosságú 13 helységben. (Ezzel párhuzamosan kibontakozott a tanyásodás folyamata.) A megyerendszer megszüntetésével próbálkozó II. József 1786-ban Békést Csanád és Csongrád vármegyékkel egyesítette. Békés vármegye helyreállítására 1790-ben került sor. Dusnoki József