Erdmann Gyula: Honismereti füzet 1. - Körösök vidéke 1. (Gyula, 1988)

200 éves lexikoncikk Békés megyéről az 1780-as évekből

seregével látni mindenfélét; ezrével gyűlnek össze, sok kárt tesznek, feleszik a legszebb búzát. Különös módon fogják meg ezeket a madarakat. Akik ezzel foglalkoznak, a következőképpen csinálják. Egyesek égő mécsessel ellátott lámpást akasztanak a nyakukba, köpenyt kerítenek maguk köré, amelyet időnként széttárnak, a mécsessel mintegy villámlást előidézve. Mások dobokkal felszerelve a mennydörgést utánozzák, ismét mások köveket hajigálnak, mintha jégeső esne. Mindez azt eredményezi, hogy a rablómadarak elrejtik fejüket, a közelükbe férkőzhetnek és hurokkal megfoghatják őket. Sasokat is nagy számban lehet itt találni, de kismadarat nemigen; azután nyulakat stb. A farkasok is mások e vidéken, mint az erdőkben élők. Némelykor a legelőkön megpróbálják megtámadni a lovakat, de azok fejüket összedugják és hátsólábukkal halálra rúgják ellenségeiket. Ezeket az állatokat csapóajtós fedelű vermek segítségével fogják el. Néhány éve állítólag egy dudással történt meg, hogy egyik éjszaka váratlanul beleesett egy ilyen csapdába, amely már előbb foglyul ejtett egy farkast. Szerencsésen megmenekült azonban, mivel ahányszor csak moccant a farkas, megszólaltatta hangszerét. Másnap kiszabadították a veremből. Régebben, különösen Gyula környékén sok szarvas tanyázott. Burián, a csabai prédikátor megszelídített néhányat és a kocsija elé fogta őket. A túl nagy meleg árt az állatoknak és a fűnek is, úgyhogy az eredmények sem olyan jók, mint másutt. Tapasztalható ez a sajt esetében is, amely nem olyan jó, mint a hegyvidékiek, ahol a nyájak árnyékban lehetnek és jó füvet találnak. Pedig őt maguk is kölcsönösen árnyékolni tudják egymást, de sokszor megfulladnának, ha nem zavarnák széjjel őket időközönként. A gyapjút itt nem fontban mérve adják el, hanem párosával, tekercsben, amely tehát két birkától származik. Szintén csak egyszer nyírják a birkákat, és gyapjúkat Nyitra vármegyébe, Miavába, Kopanicába stb. szállítják. Figyelmet érdemelnek e vidéken az úgynevezett halmok. Kúp alakúak, részint emberkéz művének, részint a természet által alkotottnak látszanak, és nagyobbak, mint Ausztriában a hainburgi, amelyet állítólag süveggel hordtak egybe. Van belőlük néhány száz egyenes vonalban, várak között. Nem egy nevet is kapott, pl. a Strázsa-halom Szarvas mellett, Fekete-halom, Szürhalom stb. A hajdani lelkipásztor, Markovicz disszertációt írt erről. Az úgynevezett szállások vagy tanyák a településektől egy vagy akár két mérföld távolságra fekszenek és nagy falvakhoz hasonlatosak. Ennyit a vidék településeiről általában, most következzen még néhány adat külön Szarvasról. Ez a mezőváros máris 800 házat számlál és lélekszámára abból következtethetünk, hogy több alkalommal is egyszerre 16 személyt temettek itt. Lakosai kereskedés-