Kereskényi Miklós: A gabonafélék termelése és a kilenced szedése a gyulai uradalomban 1730-1737 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 12. (Gyula, 2015)
Feudális földjáradék, jobbágyi adózás - Kontraktus - taxa - robot
Feudális földjáradék, jobbágyi adózás A hódoltság területére visszatérő vagy új telepesként gazdálkodáshoz fogó jobbágyság általában szabadmenetelű volt. Többnyire szerződés (contractus)27 szabályozta terheiket.28 Nem volt ez másképp Békés megyében sem. Mindhárom uradalom (gyulai, kétegyházi, békésszentandrási) jobbágyai egyöntetűen vallották a kilenc kérdőpontra (investigatio) adott válaszaikban, hogy „örökös jobbágyok nem vagyunk, hanem ta- xások”.29 Szép példája ennek a gyulai németek szabadalomlevele, amelyben Harruckern taksa ellenében felmentette őket a robot alól.30 Az új földesúr mindvégig tiszteletben tartotta jobbágyainak szabad menetelű jogi állapotát. KONTRAKTUS - TAXA - ROBOT A kilenc kérdőpontra adott válaszok, saját korukra vonatkoztatva (1769-1770), a kontraktualista állapot létét egyértelműen, lényegében minden településre vonatkozóan bizonyítják. Vajon a kezdetektől s változások nélkül folyamatos lehetett ez a jogállás? Erre egyértelműen igennel válaszolhatunk. Igennel azért is, mert az újrakezdéstől időben előre haladva, országszerte mindenhol növekedtek a jobbágyterhek, nőtt a földesúrtól való függés. Evidens tehát, hogy a vallomásokban elmondottak ez esetben a korábbi évtizedekre is, a lényeget tekintve igazak voltak. A megyéről szóló szakirodalom Karácsonyi és kortársai munkája óta természetesnek tekinti, hogy a jobbágyok és földesuraik közötti szolgáltatások mikéntjét rendszeres időközönként megkötött, megújított egyezségek szabályozták.31 Karácsonyi nem részletezi az egyezségek megkötésének gyakorlatát, de a helytörténeti irodalomban is 27 Pálmány Béla: Az Urbárium előtt kötöttföldesúri úrbéri szerződésekről és a paraszti közösségek kiváltságleveleiről. In: Rendi társadalom - polgári társadalom II. Szerk.: Erdmann Gyula. Gyula, 1989. 281-304. p. A job- bágy—földesúr közötti úrbéres viszony szabályozásának négy változata volt a gyakorlatban. A jobbágy számára a leghátrányosabb (időben a legelső) a „szokás"-jog („usus") volt. Ez leginkább az örökös jobbágyok viszonyait jellemezte. A következő, szabályozottabb viszonyt az urbárium fektette írásba. A harmadik, még szabadabb szintet a szerződéses, azaz megegyezésen alapuló és írásba foglalt jogállás testesítette meg. Ezt szerződéses, taxalista, kontraktualista néven emlegették. A szabadság legmagasabb szintjét a.privilégium (kiváltság) jelentette. 28 Szendrey István: Egy alföldi uradalom a török hódoltság után. Értekezések a történettudomány köréből 43. Budapest, 1968. 33. p. (Továbbiakban: Szendrey 1968.); Kovács, 1998. 180. p. Az uradalom szomszédos a Harruckern birtokokkal. 29 Cseh Edit: A Békés vármegyei parasztok válaszai az úrbéri kérdőpontokra. In: Békés megye és környéke XVIII. századi történetéből. Szerk.: Erdmann Gyula. Gyula, 1989. (Továbbiakban: Cseh 1989.) 279-393. p. A kilencedik kérdésre adott válaszok hasonló szöveggel fogalmazódtak. 30 Scherer 1938. 280. p. A gyulai németek „szabadalom levelet... 3 évi adómentességet" kaptak. Harruckern a „szabad évek letelte után egy forint cenzus ellenében felmentette őket minden robot és földesúri szolgáltatás alól". 31 Scherer 1938. 312. p. 16
