Kereskényi Miklós: A gabonafélék termelése és a kilenced szedése a gyulai uradalomban 1730-1737 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 12. (Gyula, 2015)
A kilenced összeírások tartalma - A jobbágygazdaság szántóföldjének területe, a termelés nagysága
A JOBBÁGYGAZDASÁG SZÁNTÓFÖLDJÉNEK TERÜLETE, A TERMELÉS NAGYSÁGA A termelés nagysága és a népesség száma közötti kapcsolatot részben kifejezheti az egy jobbágygazda által művelt szántóterület nagysága. A család kenyérszükséglete szempontjából pedig alapvető kérdés ennek mennyisége. A jobbágytelek tényleges nagyságáról lényegében az úrbérrendezés korától vannak általánosnak tekinthető ismereteink. Az 1767 előtti korszakból csak becslések, modellek segítségével alkothatunk képet. Először egy gazda, egy család (átlagosan öt fővel számolva) élelemszükségletéből kell kiindulnunk. A XVIII. századi agrártörténet-írás egyik meghatározó kutatója, Wellmann Imre, egy főre 3,2 mázsa búzával (kétszeres) számol. Ennek háromnegyed része, azaz 2,4 mázsa (~3,3 hektoliter) a mindennapi kenyérre kell, ezen túl egyéb igény (pl. kása, pogácsa, különféle tészta készítése) kielégítése is megoldható belőle.152 Egy öttagú család szűkebben vett szükséglete 12 mázsa (16,7 hektoliter) búza. Wellmann a számításában kétszerest vesz alapul. Egy család gabonaszükségletét az alábbi képletbe foglalja össze: szükséglet (x) = a vetőmag mennyisége, a terményjáradék (a kilenced és a tized együtt a termés ötödé) nagysága és az élelemszükséglet összege. Négy és félszeres termés esetén a számítás menete Wellmann Imre tetszetős képlete alapján a következő: X=^-+-f+16,7.153 A szerző a számítás eredményéül 28,85 hektoliteres értéket kapott.154 Az űrmértékben kifejezett mennyiséget a különböző gabonafélék hektolitersúlya alapján elvileg könnyen ki lehet számítani.155 Az öttagú családnak - szerinte — kétszeres esetén és két- nyomású rendszerben 10,2 hektár szántóföldre volt szüksége. Számításában a 3,2 mázsás (teljes) gabonaszükséglettel szemben 2,4 mázsával (kenyérgabona) számolt. A kapott értéket egyharmaddal emelve, a szántó nagysága e szerint 13,6 hektár, ami a korabeli mértékkel számolva 31,5 jugerumnak felelne meg. (Ennek fele minden évben ugarföld.) A kiindulásnak tekintett 3,2 mázsás értéket Wellmann Imre is soknak tartja, ugyanakkor Perjés Géza még ennél is nagyobb (3,5 mázsa) mértékkel számol a megelőző század hadászati történésével foglalkozó, meghatározó munkájában.156 Egy másik eljárás nem a számítás alapján becsüli meg a szükségletet, hanem az adott korban a napszámos, a cseléd „bérében” szereplő kenyérfejadagot veszi alapul, ami már csak 2,8 mázsa körüli értéket mutat.157 Összeírásokból, más korabeli forrásokból származó konkrét számokkal a kutatás nagyon szűkében van. Ennek tükrében különösebb magyarázatra nem szorul, hogy 152 Wellmann 1979.159. p. 153 Wellmann 1979. 190. p. 39. sz. jegyzet. A hadiadó stb. pénzbeli megváltása értelemszerűen nem tartozha- tott ide. 154 Uo. 149. p. Az egy hektárra eső vetőmagszükségletet, kétszeres esetében 181 kilogrammal, mint átlagos értékkel számolva. 155 Bogdán István - Papp Zsigmond - Szabó Miklós: Kétszázéves gabonaszemek az Országos Levéltárban. Agrártörténeti Szemle, 1963.1-2. sz. 50-56. p. 156 Perjés Géza: Mezőgazdasági termelés, népesség, hadseregélelmezés és stratégia a 17. század második felében. Budapest, 1963. 44-47. p. 157 A dombóvári uradalom rendtartása. Közli: Merényi Lajos. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1902. 84. p. „1 %funt (font) lisztből egy napi praevendát kell a cselédek számára sütni”. (1 pozsonyi mérő=66 Vs font). 65
