Kereskényi Miklós: A gabonafélék termelése és a kilenced szedése a gyulai uradalomban 1730-1737 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 12. (Gyula, 2015)

Feudális földjáradék, jobbágyi adózás - A kilenced behajtásának szabályozása

malac, kappan, pulyka, lúd, kacsa, vaj. A felsorolás az 1762 utáni évekre vonatkozik. Azt, hogy korábban mit értettek alatta, a források hiányában (egyelőre) nem ismerjük. Különleges, egyéni kívánsága volt a földesúrnak a teknősbékák — meglehetően nagy számban történő —begyűjtése, vagy annak pénzen történő megváltása.

A század első felében a kilencedet természetben (in natura) fizették, de a földesúr, mint láttuk, korábban sem zárkózott el a pénzbeli megváltás kérésének teljesítése elől.

Az állatok közül a bárány, s mindezeken felül a bor képezte még, mint mindenhol, a földesúrnak járó kilenced tárgyát.

A KILENCED BEHAJTÁSÁNAK SZABÁLYOZÁSA

A dézsmálásnak, ezáltal a kilenced szedésének is a technikáját a történelmi szak- irodalom jól feltárta. A XVI. és XVII. századból származó különféle utasításokat viszonylag jól ismerjük. Mivel a törvényi szabályozás az örökös jobbágyság XVI. század második felében történő megszilárdulása után már nem nagyon változott, az eljárás jól begyakorlott rutin szerint zajlott. A korabeli utasítások fő elemei a következők:

1. a decimátor esküje;

2. a bírónál történő megszállás és a tizedszedő figyelmének felhívása a vendégjoggal való visszaélés tilalmára;

3. az emberek összehívása, és megesketése az igazmondásra;

4. a bevallás megtörténte és összeírása;

5. a bevallás ellenőrzése a helyszínen;

6. az eltagadott termények felderítése, elvétele;

7—10. a dézsma kivétele; elszállítása, asztagba rakása, cséplése.

Az utasítások szólnak az adómentesekről: pl. a települések bírái azok, mivel a járadékszedők vendéglátása az ő feladatuk volt. Olykor hosszasan felhívják a figyelmet a visszaélések lehetőségeire, például arra, ha nemes művel jobbágyföldet és mentességére hivatkozik; más falubeli műveli a földet, és nem vallja be (extraneus) stb. Nagyon sok változata alakult ki a különféle „trükköknek”, amivel igyekeztek az adókötelezettség megfizetését elkerülni. Az általunk ismert, kiadványokban megjelentetett utasításokat többnyire a kamara készítette a tizedszedők számára, és a hódoltság korából valók.68

A XVIII. századból származó és megjelentetett utasítások száma viszonylag ritka. Éppen ezért fontosnak tartjuk, hogy a Harruckernek levéltárából közreadhatjuk a

68 A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1897 és 1905 között közel tucatnyi utasítás szövegét közölte. Közülük is kiemelve Kárffy Ödön: Adatok a tized történetéhez. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1905. 36-42. p.; A szécsi kerület gabonatized szedőinek utasítása, 162bból. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1897. 124- 125. p.; Merényi Lajos: A szempczi és cseklészi tizedszedők instrukciója. Magyar Gazdaságtörténelmi Szem- le, 1903. 160—166. p.; Nagy Gyula: Kamarai utasítások a gabona-, méh-, bor- és báránytized szedők részére. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1897. 15-34. p.; „E" név alatt jegyzett szerző (nevét nem ismerjük): A galgóczi uradalom dézsmás utasítása. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1897.124-125. p. A forrásközlések megtalálhatóak az alábbi weblapon: http://kt.lib.pte.hu/cgi-bin/kt.cgiikonyvtar/kt03093004/tartalom.htm

. Letöltés: 2013. június 20-30.; Jármay Edit: A regéczi uradalom gazdálkodása a XVIII. században. Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez. Szerk.: Domanovszky Sándor. Budapest, 1930. (Továbbiakban: Jármay 1930.); Bakács István: A regéczi uradalom gazdálkodása II. Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez. Szerk.: Domanovszky Sándor. Budapest, 1930. (Továbbiakban: Bakács 1930.); Lásd még: Ila 1957.

24