Kereskényi Miklós: A gabonafélék termelése és a kilenced szedése a gyulai uradalomban 1730-1737 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 12. (Gyula, 2015)
Harruckern János György gyulai uradalmának kialakulása
mivel megkapta azt (indigena), még az adományozás évében, augusztus 10-én a magyar törvények szerint, a diéta jóváhagyásával, beiktatták birtokaiba.14 Hatalmas birtoktest alakult ki, amely az adománylevél felsorolása szerint magába foglalta Gyula városát Fövenyes, Olyved, Apáti pusztákkal; Békés városát Berény, Gyúr, Endréd pusztákkal; Öcsöd (Ecsed) falut Káka és Szarvas15 pusztákkal, Csaba falut Vészé, Gerendás, Kígyós pusztákkal; Gyarmat falut Pázmány, Ösvény, Bucsa, Kis-Harang, Nagy-Harang pusztákkal; Gerla falut Mezőmegyer, Szentmiklós, Kis- és Nagy-Décse pusztákkal, Körösladány falut Fás, Méhes, Kis-Károly pusztákkal; Gyoma falut Ege, Nagytelek (Szentjános) pusztákkal; Doboz falut Csorvás pusztával(i); Vésztő falut Má- gor pusztával; Köröstarcsa falut Németi (Nemeskereki) pusztával. Önálló pusztaként a „birodalom” részévé váltak: Bélmegyer, Félhalom, Halásztelek, Királyság, Kondoros, Murony, Orosháza, Soprony, Sima, Simasziget, Szénás. A megye határain kívül: Szentes és Székudvar, azok több pusztáival.16 Az uradalom területének kialakulása ekkor még nem ért véget. Seregnyi puszta kimaradt az adománylevélből, amelyek pedig léteztek, és azokat a báró jobbágyai használták. Ezeket a pusztákat, többnyire az ősi jussra hivatkozva, más földbirtokosok próbálták megszerezni. Amennyiben ez a törekvésük beteljesül, az egybefüggő birtok részekre szakadt volna. Harruckern ezt nem hagyhatta. Az uralkodóhoz fordult, s kérte, hogy a jobbágyai által eddig használt, de az 1723-as adományban nem szerepeltetett határrészek jogilag is kerüljenek birtokába. III. Károly kegyet gyakorolt, s 1736. évi második adománylevelében, minden pénzbeli ellenszolgáltatás nélkül, teljesítette a kívánságot.17 Az életrajzíró Éble Gábor munkája és Karácsonyi János mindmáig felülmúlhatatlan megyetörténete óta, őket idézve, a történészek általában felsorolják ennek az összefüggő uradalomnak településeit, pusztáit. Azonban nem szokták olyan gyakran idézni annak a térképnek az adatait, amelyet a Harruckern-uradalomról Paulovics András — aki „civil inzsinyér"-ként másokkal együtt felmérte,18 majd az uradalom térképészeként elkészítette a mappát — állított össze 1788-ban.19 Az alaptérképeket neves és nagy létszámú csapat készíthette el. Ezek a térképészeti munkálatok 1780 és 1787 között zajlottak.20 Az a véleményünk, hogy ezek a felvételek, legalábbis jelentős részük, az urbárium bevezetését követő kataszteri felvételezés idején készültek. Ezen mappák segítségével és a saját felmérései alapján készíthette el meglepően jól szerkesztett és szépen kivitelezett „földab14 Legutóbb Ember 1977. 36. p. A szerző megjegyzi, hogy a honfiúsítást az 1722/23. évi országgyűlés 129. törvénycikkében erősítették meg. Lásd ugyanott, 54. jegyzet. 15 Szarvas 1723-ban már önálló település volt, de az adománylevél az 1722-es állapotokat írta le. 16 Karácsonyi 1896. 420. p. 17 Ezek felsorolásától — hely hiányában — eltekintünk, noha a téma szempontjából nem kevésbé fontosak. 18 MNL BéML Fotótár 7-8. S 77. passim. 19 MNL BéML XV. 1. a. 48. Paulovics Andrást az uradalom földmérőként, térképészként alkalmazta. A megyéhez 1782-ben fordult azzal a kéréssel, engedjék meg, hogy Tatán elvégezze a térképészeti iskolát. Nyilván elengedték. Munkásságának állomásai ismeretlenek, de földmérési munkákban már az 1780-as évektől szerepel a neve. 20 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (Továbbiakban MNL OL) S 77. Paulovics már 1780-ban elvégezte Doboz, Gyula, 1786-ban Endrőd, 1787-ben Körösladány kataszteri felmérését. Néhány magyar, Czaply Mihály, Martinszky József, Pókai Tóbiás, Tőkés István és közel tíz, zömmel német-osztrák származású geodéta szerepel a névsorban. Dávid Zoltán megállapította, hogy „a mérések elvégzését és ellenőrzését az örökös tartományokból áthelyezett katonai és civil mérnökökre” bízták. Dávid Zoltán: Magyarország első kataszteri felmérése (1786-1789). Történeti Statisztikai Évkönyv, 1960. 44. p. 11
