Kereskényi Miklós: A gabonafélék termelése és a kilenced szedése a gyulai uradalomban 1730-1737 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 12. (Gyula, 2015)
Harruckern János György gyulai uradalmának kialakulása
Harruckern János György gyulai uradalmának kialakulása .A. címben is szereplő gyulai uradalom elnevezés alatt két nagybirtokot ért a szakirodalom. Először a XV-XVI. század első felének nagy és összefüggő birtoktestét illették ezzel a kifejezéssel. A Hunyadiak által megszerzett várbirtok megjelölésére szolgált, s az akkori Békés vármegye nagy részét magába foglalta.1 Később, a XVIII. században, Harruckern János Györgynek a korabeli Békés vármegye nagy részére kiterjedő, hatalmas földbirtokát értették alatta. Dolgozatunk célja a kortársak, de a polihisztor Tessedik Sámuel és a történészek által is dicsért,2 indigenatus révén magyar báróvá előrelépő schenkenfeldeni takácsmester fiának a földbirtokán végzett kilencedszedéséhez kapcsolódó források egy részének a feltárása, az eljárás menetének és a gabonatermelés milyenségének a bemutatása. Az eddigi, hagyományos megközelítésen túlmutat a gabonatermelés táji elkülönítésére tett kísérlet, s az a törekvés, hogy a mikrogazdaság szintjén vizsgálódva és lehetőség szerint a jobbágygazdaságok teljes számbavétele alapján, a gabonatermelés szerkezetének főbb elemeit felmutassuk. Noha az 1727—1745 közötti összeírások mindegyikét feldolgoztuk, a vizsgált periódust a harmincas évtizedre korlátozzuk. Ennek oka ezen évek forrásainak komplexitásában rejlik. A XVIII. század első harmadában kialakult birtok csak elnevezésében hasonlítható a középkori elődjéhez. Gyula várának 1566-os elfoglalása egyben a több mint százéves török uralom kezdetét is jelentette. A vár 1695. január 12-i visszafoglalása3 után az elpusztult megye értelemszerűen a Neoaquistica Commissio kezébe került. A parasztok első újratelepülésének kísérletét megállította a Rákóczi-szabadságharc. A „rác dúlások” miatti újabb menekülés és a század talán legnagyobb kolerajárványa ismét megakasztotta a vidék benépesülését. Az újabb „honfoglalás” - lényegében már a harmadik — csak a század második évtizedében bontakozhatott ki, és ez a próbálkozás immár sikeres volt. A népsűrűség eleinte két-három fő/km2 lehetett. A XVI. század derekán 71 lakott településről szóltak az összeírások, míg 1715-ben, a vármegye megalakulásának idején, mindössze hét faluban és két mezővárosban indult újra az élet.4 1 Bácskai Vera: A gyulai uradalom mezővárosai a XVI. században. Agrártörténeti Szemle, 1967. 3-4. sz. 432— 456. p.; Csípés Antal: Békés megye a XVI. században. Békéscsaba, 1976. 38. p. A szerző „várbirtok", „gyulai váruradalom" néven emlegeti a birtoktestet. 2 Legismertebb Tessedik Sámuel: A parasztember Magyarországon. In: Tessedik-Berzeviczy: A parasztok állapotáról. Budapest, 1979. 176. p. Dicsérő mondatai bekerültek all. évfolyamos gimnáziumi történelem tankönyvbe is. Závodszky Géza: Történelem III. Budapest, é. n. 79. p. 3 Havassy Péter: A gyulai vár. Gyula, 2008. 106. p. 4 Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715-1730. (Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 8.) Szerk.: Szabó Ferenc. Békéscsaba, 1977. Bevezető tanulmány. (Továbbiakban: Ember 1977.) Különösen érdekes a 72. p.; Bél Mátyás: Békés vármegye leírása. Közreadja: Dusnoki József-^ 9
