Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)

Vármegyei igazgatás a XVIII. század első felétől a XIX. század közepéig - Békés vármegye igazgatási közegei, tisztikara, szaktisztviselői, szegődményes alkalmazottai és országgyűlési követei, táblabírái (1715–1848)

szorosabb felvigyázását, s kimondta, felelősségre kell vonni - amint addig is - azt, akinek gondatlanságából vagy egyetértésével rab elszökik.501

A hajdúk gyakran kísértek rabot egyik megyéből a másikba, vagy ideiglenesen az egyes tisztviselők melletti szolgálatra osztották be őket. Szükség esetén a községi elöljáróknak segédkeztek adóbehajtás alkalmával, építkezésekre és más külső munkálatokra felügyeltek.502

1806-ban többeket a hajdúk és a persecutorok közül a Körös-árok tisztítása idején adott felvigyázásért napidíjjal fizettek ki, „mivel ez rendes kötelességükön kívül való munka”.503 1812-től - az insurrectionalis fegyvertári gondviselői állás megszűnésével - külön juttatás ellenében a tömlöchajdúk tisztogatták az insurrectionalis fegyvereket is.504 A hajdúk a kolerajárvány idején kordonszolgálatot teljesítettek.505 Ünnepi alkalmakkor, főispáni beiktatás idején, egy-egy vármegyei tisztségviselő temetési szertartásán reprezentatív céllal jelentek meg.506

A hajdúk rendes bérükön felül 1808-tól kenyérporciót kaptak, amihez néha természetben, máskor készpénzben jutottak hozzá.507 A vármegyei hajdúk „szokott diurnuma” 1799- 1805 között 17 krajcár volt. 1805. május 10-én a hajdúk napidíját 24, a lovas katonákét 45 krajcárra emelték fel. A megyén kívüli feladattal megbízott lovas katonák diurnumát a helytartótanács (423/1808. január 4.) 45, a hajdúkét 36 krajcárban rögzítette. A hajdúk 1812-ben a vármegyén kívüli kötelességteljesítés esetére 36 krajcár diurnum megállapítását kérték.508

A vármegyei hajdúk 1794-ben sérelmezték, hogy sem a raboktól, sem máshonnan nem kaptak vasváltságot fáradságuk jutalmaként. A rendek arra az elhatározásra jutottak, a hajdúk jegyezzék fel, hányszor vertek fel vagy le vasat, s ügyészi ellenjegyzés után érdemeiknek megfelelő kielégítést kaphatnak.509 1795 januárjában Rácz János gyulai lakossal kötöttek egyezséget, aki évi 12 forint fizetség és 1 öl fa ellenében verte fel és le a rabvasat és más aprólékos munkákat is elvégzett.510 1833-ban a tömlöchajdúkkal szemben panasz merült fel, mivel kiszabadulásukkor pénzt zsaroltak ki az elítéltektől („aki a tömlőéből kiszabadul, egy máriást fizet [...], ez már régolta szokásban van, de csak olyanoktól vevődik el, kik azt magok jószántából adják, de erőltetéssel nem vevődik el”).511

A tömlöchajdúk fizetését 1827-ben a vármegyei közgyűlés 20 pengőforinttal csökkentette, a bér 100 forintról 80-ra mérséklődött.512

A helytartótanács 1764. május 28-i, majd 1817. szeptember 23-án kiadott 28485. sz. rendeletében invalidusok, hadi szolgálatban elnyomorodott személyek felvételét szorgalmazta hajdúi, huszári, tömlöctartói szolgálatra. A vármegyei posztokért folyamodók magukat is többször „mint plezúros embert” kérték felfogadni.513 A hajdúi szolgálat elnyerésekor

501 Kgy.jkv. 692/1824.

502 Kgy. jkv. 185/1799, 197/1799; kgy. ir. 515/1806; BML IV. A. 4. c. 253/1813, 290/1840.

503 Kgy. jkv. 509/1806.

504 Kgy.jkv. 1075/1812.

505 Kgy.jkv. 2454/1831.

506 BML IV. A. 4. a. 1003/1838, 194/1842, 630/1842; BML IV. A. 4. c. 839/1840, 326/1841, 196/1842, 408/1842, 630/1842.

507 Kgy.jkv. 72/1797, 383/1808,736-737/1812,284/1812,1456/1812,327/1814,1335/1814, 547/1816,924/1816, 1228/1817,1365/1817, 1558/1817, 514/1819; BML IV. A. 4. c. 254/1817, 289/1817, 313/1817, 248/1818; kgy. ir. 376/1807. A helytartótanács 15190/1797. aug. 1-jei rendelete még nem engedélyezte a kenyérporció kiutalását. Kgy. jkv. 945/1797.

508 Kgy. jkv. 185/1799, 760/1801, 796/1802, 529/1805, 509/1806, 260/1808, 736-737/1812.

509 Kgy. jkv. 311/1794. 1791 májusától novemberéig 42 rabra ütöttek fel és vertek le vasat fejenként 6 krajcárért, 7 elítéltről pedig csak eltávolították a vasat, darabját 3 krajcárért. Jkv. fog. 185/1792.

510 Kgy. jkv. 117/1795.

511 BML IV. A. 4. c. 89/1833; kgy. jkv. 280/1833.

512 Kgy. jkv. 1877/1827, 2501/1828.

513 Kgy. ir. 97/1764; BML IV. A. 4. c. 2/1814,111/1824,411/1827,637/1837; kgy.jkv. 1484/1817,1332/1822. Aranyosi István saját elmondása szerint is - „13 esztendeig katonáskodván, s ifjúságom szebb részét ott eltöltvén, miután sem mesterséget, melyből élhetnék nem tanultam, sem már most a paraszti munkát meg nem szokha82