Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
Vármegyei igazgatás a XVIII. század első felétől a XIX. század közepéig - Békés vármegye igazgatási közegei, tisztikara, szaktisztviselői, szegődményes alkalmazottai és országgyűlési követei, táblabírái (1715–1848)
istállóban jó rendet tartott.417 1817 szeptemberétől 1827-ig Szekendi tömlöctartó feladata volt feljegyzést készíteni a gyulai kétheti vásárokban a piaci árak alakulásáról.418 A várnagy teendői 1837-re a fonóházra való felügyelettel bővültek, ezért 100 forint rendes bérét és 50 forintból álló ruhapénzét a rendek 100 forinttal kívánták megtoldani. A helytartótanács azonban a fizetésemelésnek nem adott helyt (5297/1838. február 13., 16135/1838. május 22.).419 Az 1816. augusztus 13-án 23974. sz. kiadott helytartótanácsi rendelet alapján Békés vármegyében 1818-ra dolgozták ki a rabok tartására, élelmezésére, ruháztatására vonatkozó rendtartást. A rendelet megtartása felett a tiszti ügyész őrködött.420 A helytartótanács 1829-ben - 11659/1829. április 28. sz. - a vármegyei tömlöcből megszökött több rab esete kapcsán előírta, hogy a fogva tartottak őrzésére nagyobb figyelmet kell fordítani. A rendek az esetet a korosodó és beteges várnagy személyével hozták összefüggésbe, Szekendit kivizsgáltatták a vármegyei főorvossal is, s mivel az alkalmasnak találta a poszt ellátására, újabb tömlöctartó kinevezésére nem került sor. 1830-ban a főispán a közgyűlés színe előtt újból megdorgálta a várnagyot, és kötelessége pontos teljesítésére szólította fel azzal, hogy legkisebb mulasztás esetén megfosztják állásától.421 1837. február 22-én a vármegyei közgyűlés határozatot hozott, hogy a rabok kezességre való szabadon bocsátásáról kizárólag a törvényszék hozhat végzést. A statútumot már 1837. május 17-én megváltoztatták, s a kisebb vétkű rabok kezességre való kiadásáról „az eddig fennállott megyei gyakorlatot követve” ügyészi véleményezés után az alispán rendelkezhetett. A kezességre bocsátás feltétele volt a rab vallomásának hitelesítése.422 1840-re szokássá vált a gyakorlat „a rabok családjainál történő halálozás eseteiben csak csak [sic!] a fiú szüleihez, s viszont, vagy férj feleségihez, s viszont szoktak kibocsáttattni” kezességre.423 417 Kgy. jkv. 523/1809; BML IV. A. 4. a. 39-40/1827, 280/1837, 374/1837, 74/1838, 516/1838, 270/1839, 266- 267/1840, 113/1841, 55/1842. 418 BML IV. A. 4. c. 221/1817, 243/1817, 250/1817, 260/1817, 264/1817, 269 14/1817, 274/1817, 279/1817, 285/1817, 290/1817, 293/1817, 300/1817, 1/1818, 6/1818, 13/1818, 46/1818, 52/1818, 56/1818, 66/1818, 70/1818, 80 H/1818, 88/1818, 96/1818, 102/1818, 106/1818, 114/1818, 128/1818, 135/1818, 144/1818, 147/1818, 163/1818, 170/1818, 184/1818, 192/1818, 204/1818, 209/1818, 226/1818, 230/1818, 233/1818, 244/1818, 246/1818, 251/1818, 254/1818, 268/1818, 270/1818, 273/1818, 11/1819, 21/1819, 43/1819, 45-46/1819, 65/1819, 72/1819, 84/1819, 91/1819, 109/1819, 119/1819, 122/1819, 126/1819, 155/1819, 160/1819, 172/1819, 185/1819, 198/1819, 211/1819, 226/1819, 249/1819, 257/1819, 262/1819, 266/1819, 275/1819, 287/1819, 307/1819, 313/1819, 4/1820, 13/1820, 19/1820, 25/1820, 34/1820, 39/1820, 46/1820, 53/1820,61/1820, 67/1820, 90/1820,95/1820, 103/1820,110/1820, 117/1820,122/1820,124/1820, 129/1820, 137/1820, 156/1820, 159/1820, 165/1820, 174/1820, 190/1820, 213/1820, 221/1820, 225-226/1820, 233/1820, 242/1820, 250/1820, 257/1820, 260/1820, 8/1821, 20/1821, 47-48/1821, 52/1821, 59/1821, 65/1821, 331/1821, 351/1821, 18/1822, 34/1822, 42/1822, 78/1822, 92/1822, 178/1822, 191/1822, 196/1822, 3/1823, 10-11/1823, 23/1823,183-184/1823,190/1823,12-13/1824,87/1824, 183/1824, 323/1824, 11/1825, 86/1825, 161/1825, 207/1825, 312/1827, 388/1827, 462/1827. 419 Kgy. jkv. 2110/1837, 75/1838, 1307/1838. A tömlöctartó bére az állás rendszeresítésétől kezdve gyakran változott. 1796-ban fizetésemelést és kenyérporciót kért, végül okt. 21-től napi két kenyérporciót állapítottak meg számára. A helytartótanács azonban 1797-ben visszavonta a juttatást, a rendek viszont ismét két kenyérporció vagy évente egy rend öltözék kiutalását kérték a tömlöctartónak, esetleg fizetésének 120-ról 150 forintra való felemelését is kielégítő megoldásnak tartották volna. A helytartótanács 1798. máj. 29-én 12748. sz. rendeletével hagyta jóvá a tömlöctartó 30 forintos fizetésemelését - így 120 forintról 150-re emelkedett az összeg -, minden kenyérporció és ruhajuttatás nélkül. A rendek 1798. aug. 1-jétől utalványozták Szántai István számára a 30 forint többletet. A tömlöctartó 1805-ben ismét magasabb bérért folyamodott. 1808. március 14-től napi egy kenyérporciót (természetben) állapítottak meg számára. A tömlöctartó 1817-től két kenyéradagra tartott igényt. Kérését a drágaság idejére a helytartótanács is méltányolta (6803/1818. márc. 10.), s kenyérporció címén évi 24 forintot utaltak ki számára. 1827. nov. 1-jétől 150 forint illetményt állapítottak meg részére Kgy. jkv. 877/1796, 945/1797,1138/1797, 1365/1805, 383/1808, 909/1816, 1629/1817, 780/1818, 1860/1818, 1264/1827; kgy. ir. 566/1798; BML IV. A. 4. c. 395/1827. 420 BML IV. A. 4. c. 264/1818; BML IV. A. 4. c. sz. n./1819. 421 Kgy. jkv. 672-673/1829, 1073/1829; jkv. fog. 1309/1830. 422 BML IV. A. 4. c. 57/1837,233/1837; BML IV. A. 4. a. 497/1841,560/1842,948/1842; kgy. jkv. 794/1837. Sebestyén József rab 1839 júniusában meglátogathatta halálos beteg feleségét. BML IV. A. 4. a. 422/1839. 423 BML IV. A. 4. c. 166/1840. 73
