Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
Vármegyei igazgatás a XVIII. század első felétől a XIX. század közepéig - Békés vármegye igazgatási közegei, tisztikara, szaktisztviselői, szegődményes alkalmazottai és országgyűlési követei, táblabírái (1715–1848)
lennek ítélte a módosítást. A meglévő rendszer 1843-ban is alkalmasnak bizonyult a köz- biztonság fenntartására, a persecutorok száma, járásonként^ elhelyezése is megfelelő volt. 1843-ban ismét kötelezték a csendbiztosokat a kétheti jelentések elkészítésére, és érvényben maradt a csendőrök lóval, felszereléssel az éves gyulai szemlén való megjelenése is. Az 1841-ben kinevezett küldöttség 1843. évi javaslata viszont az egyes települések nagyságával arányos számú, a megyei csendbiztos rendelkezése alatt álló községi őr félfogadását ajánlotta.399 A csendbiztos katonáival gyakran megfordult a pusztákon, a vásárokat is felkeresték, útlevél nélkül kóborló személyeket, katonaszökevényeket, szökött rabokat, „gonosz embereket” kerítettek kézre, a gyújtogatókra, pásztorokra különös figyelemmel voltak. Az utazók számára biztonságot, védelmet nyújtottak. Telente a kedvezőtlen időjárás, a nagy hó akadályozta a puszták megközelítését, ilyenkor fokozottan az országutakon járőröztek. A biztos gondot viselt a pusztára hajtott állatállomány egészségi állapotára is, ha betegségre utaló jelet tapasztalt, beszámolt felőle. A marhavész terjedésére külön figyelmet fordítottak, 1831 nyarán a kolerajárvány idején a kordonállítás körül kaptak feladatot. A csendbiztos a bitang lovak jegyzékét járása főszolgabírájának továbbította. A commissarius a gyulai közgyűléseken is megjelent, kétheti jelentéseit szabályos időközönként eljuttatta a főszolgabíró útján az első alispánnak.400 Kóborló, kolduló vándorló mesterlegények után kutattak.401 Ellenőrizték a kocsmákat, s megvizsgálták az ott használt mértékeket, iccés poharakat. A csaplárosoktól beszedett büntetéspénzt egyházi célokra és a szegények javára adták át.402 Időnként a két járási csendbiztos és persecutoraik összevont erővel keresték az elkövetőket, sőt 1832-ben Békés, Csanád és Csongrád vármegyék rendfenntartó erői egy közös, összevont bűnfelderítést (generalis persecutio) rendeltek a puszták átfésülésére.403 1840- ben a vármegyei büntető törvényszéken való megjelenésre kötelezték a csendbiztosokat, feltéve, ha távollétük nem veszélyeztette járásuk közbiztonságát.404 1826-ban közgyűlési határozat nyomatékosította, hogy a csendbiztosok és beosztott persecutoraik kizárólag bűnüldözéssel foglalkozzanak (ne pedig a folyószabályozáshoz kapcsolódó kanálisásásoknál felügyeljenek).405 A csendbiztosok gyakran ellenőrizték persecutoraik ruházatának, fegyverzetének rendben és tisztán való tartását, figyeltek arra is, hogy beosztottaik jó és alkalmas lovakat tartsanak. Gondoskodtak a szükséges lőszer beszerzéséről. Ha valakinek a lova elpusztult vagy esetleg túladott rajta, egy hónap alatt tartozott új állatról gondoskodni helyette.406 Első alispáni jóváhagyásra 1841. március 30-tól járásonként a 8-8 persecutor egyike, az, akit a csendbiztos kiválasztott, mint parancsnok (ordinanz) állandóan a feljebbvaló mellett szolgált.407 399 Kgy. jkv. 1349/1813, 1578/1832,1591/1832, 1930/1837, 1799/1840, 2441/1841; kgy. ir. 282/1843; BML IV. A. 4. c. 134/1819, 28/1832. 400 BML IV. A. 4. c. 12/1819, 44/1819, 79/1819, 105/1819, 201/1819, 278/1819, 282-283/1819, 37/1828, 197/1828, 257/1828, 266/1828, 1/1829, 26/1829, 81/1829, 201/1829, 210/1829, 16/1830, 53/1830, 64/1830, 218/1831, 606/1837, 469/1838. 401 BML IV. A. 4. c. 272/1842. 402 BML IV. A. 4. c. 56/1841, 184/1841. 403 BML IV. A. 4. c. 152/1830, 55/1832. 404 BML IV. A. 4. a. 817/1840; kgy. jkv. 1216/1840. 405 Kgy. jkv. 1465/1826, 1722/1826. 406 Kgy. ir. 766/1822; BML IV. A. 4. a. 121/1827, 211/1827, 194-195/1837, 279/1837, 518/1837, 520/1837, 632-633/1837, 157/1838, 470-471/1838, 736-737/1839, 792/1839, 829/1839, 443/1840. Jeszenszky Sándor 1845-1846-ban elmulasztotta a fegyverek és egyéb szerszámok rendszeres karbantartását - jóllehet az ennek elvégzéséért járó évi 24 forintot minden évben felvette -, ezért a javításért járó összeget visszakövetelték tőle. Jeszenszky példáján okulva a rendek 1846. dec. 15-én felelevenítették azt a több éve hozott vármegyei végzést, miszerint a megyei csendőröket évente legalább egy alkalommal szemle alá kell venni, hogy a szükséges eszközökkel el vannak-e látva, és azok megfelelő karban vannak-e tartva. Kgy. jkv. 2652/1846. 407 BML IV. A. 4. a. 273/1841. 71
