Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)

Békés vármegye tisztviselői, szegődményes alkalmazottai és szolgaszemélyzete 1715–1848. Prozopográfiai adattár

Ferenc mellett a másodalispáni posztra jelölte Wenckheimet Atzél Antal. A rá leadott 526 szavazat alapján fölényes győzelmet könyvelhetett el. Az alispáni teendőkön túl 1839. május 16-án Békés vármegye országgyűlési követévé is megválaszolták. A június 2-ra kiírt diétára szentgyörgyi Horváth Antallal utazott Pozsonyba, ahol a büntető és javító rendszer kidolgozására kiküldött országos választmány tagjává nevezték ki. Ebben az évben Csongrád vármegyei táblabíróvá választották meg.2578

Az 1840. november 23-i tisztépítés alkalmával Wenckheim Béla lemondott másodalispáni posztjáról, és minden további hivatalviseléstől elzárkózott. 1841-ben mégis megtartotta - az addig a másodalispáni poszthoz kötött - vízi küldöttségi elnöki posztot, 1843. április

19-én Horváth Antallal követnek választották meg a május 14-re meghirdetett országgyűlésre.2579 Ez alkalommal nem szolgálta végig a diétát, november 16-án lemondott megbízatásáról. A megye közönsége a december 11-i közgyűlésen tudomásul vette, elfogadta a bejelentést. Az 1845. december 7-én Szarvason megalakult Körös-szabályozási Társulat alelnöke, 1846-tól elnöke lett.2580

1848. április 21-én a nádor a belügyminiszter előterjesztésére Békés vármegye főispánjává nevezte ki báró Wenckheim Bélát. A beiktatásra május 3-án került sor. A főispáni teendők mellett 1848 júniusa és szeptembere között István főherceg ideiglenes főudvarmestereként járt el Bécsben.

Békés vármegye Állandó Bizottmánya 1849. január 15-i ülésén Wenckheim Béla főispán elnöklete alatt állította fel a Védbizottmányt, amely a halasztást nem tűrő kérdéseket intézte. Az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848. december 18-i rendelete értelmében a főispánt bízták meg az ún. mozgó nemzetőrség vagy szabadcsapatok szervezésével. Tetemes anyagi áldozatot vállalt a szabadságharc ügyéért, kiállított egy honvédzászlóaljat, és bár aktívan nem harcolt, mégis kompromittálta magát, ezért Világos után külföldre menekült. A pesti császári királyi haditörvényszék vizsgálatot folytatott ellene. Gyulai Gaál Eduárd kerületi főispán rendelete (Szeged, 1849. szeptember 11.) értelmében Wenckheim Béla minden Békés vármegyei ingó és ingatlan javait zár alá helyezték, a tömeg zárgondnoka báró Wenckheim Viktor lett. Az egykori főispán 1850. július 20-án amnesztiát kapott.2581 1860. november 18-án Ferenc József Békés megyei főispánná nevezte ki. Beiktatása az 1860. december 10-i nagyközgyűlés keretében ment végbe.2582 Békés vármegye állandó bizottsága 1861. október 21-én tartotta utolsó közgyűlését, majd a passzív ellenállás mellett döntött. Saját kérésére az uralkodó 1862. október 26-i legfelsőbb elhatározása mentette fel Wenckheimet a főispáni teendők alól, fizetést azonban 1861. november 15-én vett fel utoljára. 1865. augusztus 23-án Wenckheim Béla harmadszorra is elnyerte Békésben a főispáni méltóságot, a király előtt augusztus 27-én tette le az esküt, a megye kormányzatát ténylegesen szeptember 9-én vette át. A főispánságot ez alkalommal belügyminiszterré történt kinevezéséig viselte. Ekkor vált meg királyi biztosi megbízatásától is, amit a karcag-püs- pökladányi vízlevezető csatorna munkálatainál látott el. Ellenben belügyminiszterként is megtartotta a Békésmegyei Gazdasági Egyesület elnöki tisztét.2583

2578 Kgy. jkv. 731/1837, 757/1839, 1632/1840; Néhai, 1880. 3. p.

2579 Kgy. jkv. 1894/1840, 3/1843, 977/1843; BML IV. A. 4. a. 257/1841.

2580 Kgy. ir. 2611/1843 (jkv. fog.); kgy. jkv. 1340/1847; Erdmann, 1987. 464-465. p. Zsilinszky úgy tudja, hogy lemondásával valójában a Batthyány Lajos vezette főrendi ellenzéket kívánta erősíteni, a felsőtáblán ugyanis még a hagyományos aulikus szemlélet uralkodott. Zsilinszky, 1880. 92. p.

2581 A fennmaradt jegyzőkönyvek tanúsága szerint Wenckheim Béla 1849. júl. 2-án elnökölt utoljára mint főispán az Állandó Bizottság ülésén. BML IV. B. 102. a. sz. n./1849. júl. 2.; Stipta, 1995. 53., 67. p.; Oláh, 1. köt., 1889. 130., 136. p.; Bálint, 1974. 48., 53. p.; Oláh, 2. köt., 1892. 81-83., 86. p.; Az 1848-1849. évi, 2002. 1081. p.; BML IV. B. 152. b. 1493/1850; BML IV. B. 151. 147/1849, 169-170/1849, 643/1849, 1094/1849, 1155/1849 (jkv.), 942/1850, 1210/1850, 1270/1850, 1493/1850 (mutatókönyv), 147/1849 (ir.).

2582 BML IV. B. 253. a. 1-3/1860. dec. 10., 1/1860. dec. 11.; BML IV. B. 253. b. 1208/1860; BML IV. B. 152. a. 1094/1860; BML V. B. 152. b. 2010/1860.

2583 Karácsonyi, 1. köt., 1896. 390-391. p.; MOL K 148. III. tét. 64/1867; BML IV. B. 251. a. 171/1862, 676/1862; BML IV. B. 251. b. II 4037/1865.

513