Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
Vármegyei igazgatás a XVIII. század első felétől a XIX. század közepéig - Békés vármegye újjászervezése, a megyei közigazgatás fejlődése, jellemzői
Nadányi Miklós és Dobozi Kis Ferenc esküdt, Tolnay István pedig ügyész.68 Az idegenből Békésbe szakadt, s itt megválasztott tisztviselők 1729 előtt - feltételezhetően - nem is a vármegye területén éltek, a megyén kívülről intézhették a békési ügyeket.69 Ez a tény a későbbiekre is messzemenő hatással volt, mindjárt vallási téren. 1736-ban a helytartótanács az iránt tudakozódott, miért van olyan nagy számú akatolikus község Békésben. A rendek azzal a magyarázattal szolgáltak, hogy a megye visszaállításakor a tisztviselői kar csupa akatolikusból állt, akik megengedték a felekezetükhöz tartozók letelepedését. Az akkori helyzetre vonatkozóan megnyugtatásul közölték, hogy a hivatalok betöltői már kivétel nélkül római katolikus vallásúak.70 A tisztviselők lakhatásának ügye újabb szempontot vetett fel. Mivel idegenek voltak — azaz megyebeli házzal vagy jószággal nem bírtak, anyagi tehetségük pedig nem tette lehetővé, hogy a hivatalviselés bizonytalan idejére saját lakásról gondoskodjanak -, kezdettől fogva bevett szokásként élt, hogy szolgálati lakást vagy kvártélypénzt kaptak, amit a helytartótanács el is fogadott.71 Az 1696-ban újjászerveződött Tolna vármegye fejlődésének első két évtizede Békéshez hasonlóan zökkenőkkel nehezített volt.72 A konszolidálódó viszonyok közepette Csanád, Csongrád, Szerém vármegyében különösen kevésnek bizonyult a tisztségviselésre alkalmas birtokos nemes, ezért itt fokozottan „importált” tisztviselőkre voltak utalva. Hasonló helyzet adódott a török kiűzését követően újjászerveződő vármegyék többségében, köztük Békésben. Itt 1715-ben az alakuló-tisztújító közgyűlésen képzett, helybeli nemesek hiányában a résztvevő idegen, nagyrészt Bihar megyei tagokból alakulhatott meg a tisztikar. A megye területe szinte kizárólag a Harruckern család birtoktestéhez tartozott, s helybeli birtokos nemesek híján a közigazgatás és az uradalmi szervezet folyamatos működését felvidéki és dunántúli nemesi családok - gyors felemelkedés reményében - Békésbe szakadt tagjai biztosították.73 Az uradalom és a vármegyei tisztikar személyi állománya között állandó volt a fluktuáció, a XVIII. század első felében - a tiltások ellenére - a kettős elkötelezettség. Hasonló viszonyok között szerveződött újjá Tolnában is a közigazgatás, a simontornyai katonai őrség és a nagy uradalmak adták a megyei tisztviselőket. Ellenben a birtokos nemesekben bővelkedő Torna szintén idegenből jött tisztviselőkkel dolgozott, ott ugyanis a nemesség alacsony fizetség fejében nem szívesen vállalt hivatalt, a kedvezőbb piaci viszonyok miatt inkább gazdálkodott. A hagyományos állásponttal szemben - amely szerint a főispáni tisztséget nem számítva, a vármegye irányítása a néhány falu birtokával rendelkező jómódú középnemesség privilégiuma volt - politikai-szociológiai és társadalomtörténeti kutatások rávilágítottak arra, hogy a középnemesség legalsó, kisbirtokú, de képzett kurialista rétege a korábban feltételezettnél nagyobb súllyal volt jelen pl. a XVIII- XIX. századi dunántúli vármegyékben. Bizonyos, egymással rokoni és érdekszövetségben álló családok hivatalviselő dinasztiává váltak, kapcsolataik több vármegyére kiterjedtek. Míg a XVIII. század első felében tehetséggel, összeköttetéssel, sőt akár kis szerencsével is állandósítható volt a tisztikarban való jelenlét, addig a század végére az összefonódó családi szövetségek kizárólagossága a jellemző. Ódor Imre kutatásaiból ismert, hogy Baranyában 1713-1813 között 108 család 287 tagja töltött be megyei posztot. Az egyes famíliákban jellemző módon egy-két családtag gazdálkodott, a többiek tanultságuk révén vármegyei, uradalmi tisztséghez jutottak, egyházi vagy katonai pályára léptek. A megyei tisztikar összetételét a felekezeti hovatartozás is erősen befolyásolta. Zalában a katolikus hit 68 Szabó, 1990. 93-94. p. 69 1729-ben ugyanis - amikor a főispán a tisztikarban változtatást eszközölt - döntés született, mivel az új tisztviselők már a vármegyében laknak - nehogy a megyének szóló levelek késedelmet szenvedjenek -, a posta a továbbiakban már ne Váradra, hanem Buda, Arad érintésével Gyulára érkezzen. Kgy. jkv. 78/1729. 70 [Haan], 1886. 132-133. p. 71 Kgy. jkv. 275/1799. 72 Karácsonyi, 1. köt., 1896. 300., 313., 315. p.; Turbuly, 1986. 284-289. p.; uő„ 1986. 95-109. p.; uő., 2000. 33. p.; Szabó, 1990. 93-96. p.; Holub, 1974. 36-37. p.; Horváth, 1974.125-127. p.; Ember, 1946. 269., 526., 538-540. p. 73 Szabó, 1990. 93-96. p. 32
