Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
Békés vármegye tisztviselői, szegődményes alkalmazottai és szolgaszemélyzete 1715–1848. Prozopográfiai adattár
megkezdte. Károlyi György az 1840. évi országgyűlés munkájából tevékenyen kivette részét, a büntető- és javítórendszer kidolgozására felállított országos választmány tagja lett. Ezen felül még 1840-ben a Szanád-Zentai tiszai átvágások kivitelezésére királyi biztossá nevezték ki, 1842-ben hasonló funkciót kapott a Maros-szabályozás körül.1039 Az uralkodó 1841. szeptember 16-án Békés vármegye főispánjává nevezte ki. A beiktatásra 1842. május 16-17-én került sor.1040 Károlyi lett az 1845. december 7-én Szarvason megalakult Körös-szabályozási Társulat elnöke. Előmozdította a vármegyei levéltárnoki állás rendszeresítését, a poszt ügye hosszú évek küzdelme után 1845-re rendeződött. 1848. április 20-án Békés vármegye éléről a szatmári főispánságba helyezték át. Károlyi búcsúlevélben (Pest, 1848. április 24.) tudatta a rendekkel a változást. Cselekvőén kivette részét a szabadságharc eseményeiből. Pesten nemzetőrnek állt, százados, majd őrnagy lett a pesti 3. nemzetőr zászlóaljnál. Saját költségén felállított egy ezredet, amelyet pesti palotája udvarán gyakorlatoztatott. 1849 júniusában csurgói birtokára vonult vissza, ám augusztusban letartóztatták, szeptember 16-án szabadult. A haditörvényszék három hónappal későbbi ítélete 250 000 forint bírsággal sújtotta.1041 Ferenc József 1860. október 30-án Szatmár vármegye főispánjává nevezte ki Károlyit, egyúttal - ugyanezen a napon - az egyik koronaőri méltóságot is vele töltötte be. A koronaőri esküt december 22-én tette le. 1860. december 28-án díjmentesen elnyerte a valóságos belső titkos tanácsosi címet.1042 A király 1865-ben ismét Károlyira ruházta a szatmári főispán- ságot, aki két év múltán lemondott (Pest, 1867. február 25.) méltóságáról, de 1867. március 31-én megerősítették eddigi posztján. Székfoglalására 1867. május 1-jén került sor, a főispán a rákövetkező két napon már tisztújítást is tartott. Károlyi György 1868. december 12-én nyújtotta be végleges lemondását, az uralkodó december 25-én mentette fel.1043 Koronaőri teendőitől 1872. április 25-én vált meg, egyidejűleg mint magyar királyi főudvarmester az ország zászlósurai sorába emelkedett.1044 Károlyi György 1876. január 13-án uralkodói jóváhagyással két elsőszülöttségi hitbizo- mányt alapított, amelyek kedvezményezettjei fiai, Gyula és Viktor voltak. Károlyi György egész életében bőkezűen jótékonykodott. Az Országos Magyar Földhitel- intézet megalapításához 500 000, a Nemzeti Színház költségeihez 20 000 forinttal járult hozzá. 4—4000 forintot juttatott a Magyar Gazdasági Egyesületnek és a Vörösmarty-ár- váknak. A Magyar írók Segélyegylete, a Nemzeti Kaszinó, a Duna-, Tisza-szabályozás (Károlyi volt az 1846. január 20-án Pesten létrehozott Tisza-völgyi Társulat központi választmányának elnöke), a lóverseny-ügy is támogatását élvezte. Nagykárolyban ménest és versenyistállót létesített, több lóversenydíjat, egy rókavadász társaságot (1823), Szentlőrincen Szarvasvadászati Egyletet (1845) alapított. 1827-ben gróf Széchenyi Istvánnal karöltve létrehozta az országgyűlési klubot - a későbbi Pesti Kaszinót -, amelynek Károlyi volt az egyik igazgatója. Tagja lett a Pesti Vívó Egyletnek, a Vívó Intézet működését alapítványi úton támogatta. Gondja volt a gyorsírás terjesztésére, a Védegylet-eszmét is népszerűsítette. A gőzhajózás és a vasútépítés hasonlóan sokat köszönhetett neki. Számos további intézményt, szervezetet támogatott: Hazai Első Takarékpénztár, Lánchíd- és Alagút Társulat, Budapesti Híd-egyesület, Pesti Hajókázási Egylet, Magyar Általános Biztosító-Társaság, Alföld-Fiu1039 Habermann, 1992. 138. p.; Baják, 1993. 116. p.; MOL P 414. 10. tét. Károlyi György főispáni tisztségei kapcsán keletkezett ir., Csongrád vármegyei főispáni jkv. 2/1839,4-5/1839, 28/1840. 1040 Fallenbüchl, 1994. 74. p.; kgy. jkv. 2386-2387/1841, 850/1842; kgy. ir. 2311/1841, 2387/1841; Békés megye’ örömünnepe, 1842.4-6. p., függelék [7 p.]; Zsilinszky, 1884. 120. p. 1041 Zsilinszky, 1878. 90., 92—93. p.; Az 1848-1849. évi, 2002. 1077. p.; Szatmári főispánná négy ízben (1848, 1861, 1865, 1867) nevezték ki. Éble, 1913. II. tábla. 1042 MOL P 414. Szatmár vármegyei főispáni ir. 5/1860, 7/1860; uo., főispáni jkv. 5-7/1860; MOL P 414. Lad. 8. 4. tét. 1-3/1860. 1043 MOL K 148. III. tét. 1/1867, 64/1867, 516/1867, 3264/1868. 1044 MOL P 414. Lad. 8. 4. tét. sz. n./1872. máj. 13. 326
