Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
A magyar archontológiai és prozopográfiai kutatás múltja és jelenlegi állása, különös tekintettel a vármegyékre. Historiográfiai áttekintés - Békés megye archontológiája
1-1 csendbiztos, főispáni hajdú, őrmester) emelkedett. Ellenben 1849-ben eltörölték a lemondás, illetve halálozás miatt megüresedett vízi és úti biztosi, valamint a selyemtenyésztő és építő inspectori posztot, s járási szinten kettővel kevesebb szolgabírót és esküdtet választottak meg. 1848 1849 1860 Tisztviselők 30 29 34 Szaktisztviselők 15 13 13 Szolgaszemélyzet 47 73 86 Összesen 92 115 133 Békés vármegye fizetett alkalmazottai létszámváltozása (1848-1860) 1860. december 11-én ismét betöltötték az 1849-ben eltörölt vízi és úti biztosi állást, valamint - az 1848. évi létszámhelyzethez viszonyítva - 1-1 másodaljegyzőt, alszámvevőt, s a meglévőkön felül további 1-1 szolgabírót és esküdtet, s 2-2 fizetéses írnokot és bábát választottak. Megszűnt viszont a selyemtenyésztő inspectori és a két raktári biztosi poszt, a seborvosi álláshelyek száma eggyel csökkent. A szolgaszemélyzet 1848. évi létszáma 1860- ra 83%-kal emelkedett: kertészt ugyan már nem alkalmaztak, de a csendbiztosok száma néggyel, a levélhordó lovas katonáké eggyel, a persecutoroké hússzal, a tiszti hajdúké kettővel, a tömlöchajdúké tizenhárommal nőtt. Az 1848-ban hivatalban lévő Békés vármegyei tisztikari tagok (30 fő) és szaktisztviselők (15 fő) átlagéletkora 41 év körül alakult, a két kategóriát külön-külön vizsgálva az ismert életkorú tisztviselők átlagosan 37, a szakalkalmazottak 49 évesek voltak hivatalviselésük utolsó évében. (A rendelkezésre álló hiányos nominális adatok miatt a 47 főből álló szolgaszemélyzet hasonló vizsgálatára nem nyílt lehetőség.) Az állandó bizottmány 1849. június 11-én megválasztott tagjai közül 52% (22 fő) már 1848-ban munkában állt, közülük 17 személy 1849-ben is ugyanazt a munkakört töltötte be. Az átlagosan 36 éves tisztviselők és szaktisztviselők 26%-a (11 fő) tiszteletbeli és alkalmi megbízatásokkal (táblabíró, tiszteletbeli álláshelyek, joggyakornok) vagy mint szegődményes beosztott (csendbiztos) kötődött az 1848 előtti Békés vármegyei közélethez. A fennmaradó 22% (9 fő) 1849-ben kezdte meg hivatali pályafutását. Az arányok jelentősen módosulnak a két kategória (tisztviselők, szaktisztviselők) egyenkénti számbavételekor. 1849-ben maradéktalan megbecsülés övezte az átlagosan 47 éves szakértelmiségiek munkáját: a fő- és állatorvos, a seborvosok, bábák, a mérnök, a selyemtenyésztő- és építő inspector alkotta szaktisztviselők 92%-a (12 fő) megszakítás nélkül működött 1849-ben is, két személy - egy-egy seborvos és a selyemtenyésztő- és építő inspector - 1848-ban halt meg, a helyükre megválasztott új járási sebész (a másik két állást ugyanis eltörölték) volt csak új jövevény (8%). Tisztán a 29 főből álló, 30 éves átlagéletkorú tisztikart vizsgálva, megállapítható, 34%-uk (10 fő) már 1848-ban is tevékenykedett, közülük öten ugyanazt a feladatkört látták el. A tisztviselők 38%-a (11 fő) alkalmi és tiszteletbeli megbízatásoknak tett eleget 1848-ban, nyolc személy (28%) hivatali előzmény nélkül csak 1849-ben lépett szolgálatba. Az 1860. december 11-én megválasztott tisztviselők és szaktisztviselők együttesen 40 éves átlagéletkornak voltak, az összesen betöltött 47 posztra 36 esetben (76%) - az 1848. évi személyzeti viszonyokhoz képest - új alkalmazott került. A rendi korszak utolsó vármegyei tisztikarának közülük hat személy (13%) volt a tagja, további öt fő (11%) tiszteletbeli álláshelyeken, táblabíróként vagy joggyakornokként kapcsolódott be az 1848 előtti közigazgatás munkájába. A 13 szaktisztviselőre vonatkozó adatokat önmagában elemezve szembetűnő, az átlagosan 49 éves egészségügyi szakalkalmazottak és a mérnök alkotta csoport 38%-a (1 seborvos, 4 bába) már 1848-ban szolgált, nyolc fő (62%) 1860-ban kezdte meg működését. A 34 tisztviselői álláshelyet betöltő, 34 éves átlagéletkorú személyek közül Foltényi Ignác 27