Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)

Békés vármegye tisztviselői, szegődményes alkalmazottai és szolgaszemélyzete 1715–1848. Prozopográfiai adattár

Faragó Mihály (*1765 k. - tl827. december 16., Gyula)

Római katolikus vallású. Felesége Sebestyén Anna volt. Szarvasi (1818), majd gyulai lakos (1820) volt.

Békés vármegyei lovas katona (1805-1807) volt.580 1810-ben megvesztegették (pénzért elengedett bűnözőket), ezért 1811. január 18-án ítélet született ellene. Persecutor (1813, -1818). 1813-ban a csabacsüdi csárdában dezertőröket fogott el. Persecutori szolgálatától 1818-ban vált meg - 18 évig szolgálta a vármegyét ebben a minőségben, de a lovaglás „ottan megrontván” azt tovább nem viselhette -, utódát 1818. március 1-jén nevezte ki az alispán.581

1820 januárjában a megüresedett hajdúi szolgálatra kérte felvételét. Tömlöchajdú (1820— 1822, 1827). Mint öreg és beteges vármegyei katonát 1826-1827 körül elbocsátani tervezték.582

Farkas Béla, nagynyujtódi (**1818. március 15., Kígyós - ti885. április 22., Gyula)

Farkas Gábor (1788-1867) és Lerchenthal Vilma (tl864) fia. Roser Jozefától született lányai: Lujza és Mária (1876-tól Teleszky Ferenc volt gyulai, 1876-ban budapesti törvényszéki bíró felesége).

Közpolgári és váltótörvényszéki ügyvédi oklevelét 1842. június 13-án hirdették meg Békés megyében. 1842-ben a halálozás miatt megüresedett mezőberényi esküdti posztra ajánlották. Gróf Károlyi György 1842. június 16-án Békés vármegye tiszteletbeli alügyészének nevezte ki, az esküt június 17-én tette le. Ezt követően kancelláriai kiadói, illetve az ezzel együtt járó napidíjas írnoki kinevezéséig (1843. április 4.) az ügyész mellett teljesített tiszteletbeli szolgálatot. A kinevezés tiszteletbeli jegyzői címmel járt együtt. A tisztújítás alkalmával, 1843-ban aladószedőnek és gyomai esküdtnek is jelölték, végül 1843. július 4-én a főispán tiszteletbeli aljegyzővé nevezte ki. Az 1846. évi tisztújítás idején orosházi járási szolgabírónak jelölték, 1846. július 28-án kétegyházi esküdtnek választották meg.

Köz- és váltóügyvéd, nyugalmazott uradalmi felügyelő, Békés vármegye közigazgatási bizottságának tagja, a Békésmegyei Takarékpénztár igazgatósági tagja, az Alsó-Fehér-Körösi szabályozási társaság elnöke volt (1885).583

Farkas Ferenc (*1786. szeptember 22., Székesfehérvár -11864. március 11., Székesfehérvár) 1809-ben áldozó pappá szentelték. Püspöki titkár, papnevelői tanár volt. 1828-ban székes- fehérvári kanonokká, 1838-ban nagypréposttá nevezték ki. 1851-ben királyhegyi előnévvel osztrák birodalmi lovag lett. Aranymiséjét 1859-ben tartotta.

Gróf Károlyi György 1842. május 17-én Békés vármegye táblabírájává nevezte ki.584

Farkas Gábor, nagynyujtódi (*1788. március 4., Pécska - +1867. március 13., Gyula)

Kézdi- (Felvinc, 1768. augusztus 13.) és Aranyosszék (Alsótorja, 1755. február 13.), illetve az erdélyi kormányzóság (Nagyszeben, 1768. augusztus 22.) testimonialisa alapján igazolta Arad vármegye 1794. november 10-én Farkas Gábor nemességét. Farkas Gábor fiait - Mihály (*1781) pécskai kincstári gazdatiszt, Zsigmond (*1784) kincstári ispán és Gábor (1788- 1867), gr. Wenckheim József kígyósi uradalmi tiszttartója - Arad megye 1819. május 3-án ismerte el kétségtelen nemesnek. Farkas Gábor (1788-1867) 1819. október 5-én igazolta Lerchenthal Vilmától (+1864) született négy fia - József (*1812) (1829-1830-ban a nagyváradi jogakadémia filozófiai fakultásának hallgatója), Gábor Antal (*1813), Béla (alias István

580 RKP, Gyula, hal. akv. 1827. dec. 16.; kgy. ír. 1069/1797.

581 Kgy. ir. 440/1808, 353/1812; BML IV. A. 4. c. 296/1813, 62/1818.

582 Kgy. jkv. 582/1820, 448/1822; BML IV. A. 4. c. 1/1820, 439/1827, 482/1827.

583 Kgy. jkv. 1367/1819, 1274-1275/1842, 1388/1842, 1534/1842, 2466/1842, 23/1843, 1179/1843, 1183/1843, 1193/1843, 1701/1846, 1709/1846; Békés, 4. (1885. ápr. 26.) 17. p. 2.; Nagy, D.-Márai, 1992. 25-27. p.; BML IV. 426. Gyula, r. kát. hal. akv. 94/1885; Békésmegyei Közlöny, 3. (1876. aug. 13.) 65. p. 3.

584 Kgy. jkv. 858/1842; Szinnyei, 3. köt., 1894. 159-161. col.

271