Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
A magyar archontológiai és prozopográfiai kutatás múltja és jelenlegi állása, különös tekintettel a vármegyékre. Historiográfiai áttekintés - Békés megye archontológiája
esküdti kinevezés a törvényhatósági hivatali ranglétrán való fokról fokra történő előlépés lehetőségét kínálta.61 A 14 adószedő (1790-től főadószedő) speciális szakismerethez kötött munkát végzett, egy-egy személy átlagosan 40 éves korától 9,07 éven át működött. 21%-uk haláláig adószedőként dolgozott. Az ismert felekezetűek (71%) között 70%-30% volt a katolikus-református arány. Az aladószedők vallási megoszlása szórtabb (72% római katolikus, 14-14% református, illetve evangélikus), átlagosan 31 évesen kezdték meg 8,28 évig viselt állásukat. Egy személy (14%) mint alpénztárnok halt meg. A fő- és alpénztárnokokat adó családok közül a Káliók és a Virágosok is két-két személlyel (apák és fiaik) szerepeltek, 32, illetve 34 év összesített szolgálati idővel. A mindkét poszton érdekelt Beliczey József egy személyben 27 évig volt al-, majd főadószedő. Az 1781-ben létesített számvevői posztra 1848-ig 8 személyt neveztek ki. Munkába lépésükkor átlagéletkoruk 40 év körül alakult, átlagosan 8,37 évig maradtak hivatalban. A választás hatszor (76%) katolikus, egy-egy esetben (12-12%) református és evangélikus jelöltre esett. Az ügyészek (1795-től főügyészek) 13 főből álló csoportja átlagosan 38 évesen kezdte meg - középarányosán 8,80 évig tartó - hivatali pályáját. A 6 alügyész átlagéletkora 28, átlagos hivatali ideje 8,66 év volt. Az ismert vallású fő- és valamennyi alügyész felekezeti megoszlása a vizsgált körön belül a leghomogénebb, a másodalispánokét meghaladó arányban, kizárólag (100%) római katolikusokból áll. A tisztikar legidősebb, megbecsült tagjai (megválasztáskor átlagéletkoruk 50 év), a fizetéses táblabírák többnyire a vármegye szolgálatában töltött huzamos ideig tartó hivatali pálya elismeréseként nyerték el átlagosan 7,66 évig viselt posztjukat. 1800-1848 között 12, jórészt római katolikus (82%), kisebb arányban református (18%) személyt - Kornély Ambrust két alkalommal - választottak meg fizetéses táblabírónak. Közülük négyen (33%) halálukig maradtak hivatalban. 1715-1848 között 833 táblabírói kinevezésre került sor Békés vármegyében. 779 személyt (94%) egy ízben neveztek ki, 54-en, az összes táblabíró 6%-a 2-5 alkalommal, ismételten is elnyerte ezt a címet. A többszöri kinevezések 70%-ra a XVIII. század folyamán került sor.62 A 123 család alkotta minta 22%-ból a tárgyalt időszakban két vagy három tisztviselő került ki. Amennyiben a két hivatalnokkal jelen lévő famíliák közül figyelmen kívül hagyjuk azokat, amelyek csak főispánokkal voltak jelen, a két kategóriából összesen 23, egymáshoz rokoni szálakkal is szorosan kötődő család marad (a nepotizmus és az informális kapcsolati tőke egymás állásba segítésekor tagadhatatlan előnyt jelentett). A 23 család származási helyét vizsgálva - aszerint, hogy közvetlenül mely vármegye bizonyságlevele alapján fogadták be a családot a kétségtelen Békés vármegyei nemesek sorába - kitűnik, hogy a Muraközyek (4%) kibocsátó megyéje pontosan nem állapítható meg, az Orbánok és Kállók (9%) pedig nemesi eredetüket nem tudták megnyugtató módon, hitelesen igazolni. A fennmaradó húsz csa61 Ahogy Békésben, úgy Baranya és Győr megye tisztikarát tekintve is jellemző az uradalmi birtokigazgatás és a városi vezetés, valamint a vármegyei álláshelyek közötti kétirányú áramlás. Dominkovits, 1991. 3-18. p.; Ódor, 1997. 99. p. Győr vármegye tisztikarának (első- és másodalispán, fő- és aljegyző, levéltárnok, fő- és aladószedő, fő- és alügyész, számvevő, fő- és alszolgabíró, esküdt) 1816-1848 közötti, biztosi hivatalokkal (mezei-, úti-, selyem- és katonai biztosok) kiegészített archontológiájából is kitűnt, a tisztikar legnagyobb fluktuációt mutató tisztségei az esküdti, alszolgabírói, alügyészi és biztosi állások voltak. A hivatalviselők többsége 26-35 évesen lépett pályára, 30-as éveik második felében már csak kevesen. Dominkovits, 1991. 8-9., 14-18. p. Nehezen volt leküzdhető az érvényesülésre vágyó fiatalság és a hosszú szolgálati idővel rendelkező közép- és időskorú nemzedék között feszülő generációs ellentét. Zala megye 58 éves levéltárnoka, Háry Farkas rezignáltan állapította meg 1833-ban: „az elszaporodott ifjú urak, ha lehetne, mint a vén kapufát, egyszerre kitaszítanának. Ifjabbik Kehida is [ti. Deák Ferenc] azt mondá restauratiokor: már vén, ifjú köil helette.” Molnár, 2003. 256. p. 62 Baranya vármegyében 1723-1813 között 80, Veszprémben 1803-tól 1847-ig - tisztújításokhoz kapcsolódóan - összesen 230 táblabírói kinevezés történt. Ódor, 1997. 113-114. p.; Hudi, 2006. 45. p. 25
