Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
A magyar archontológiai és prozopográfiai kutatás múltja és jelenlegi állása, különös tekintettel a vármegyékre. Historiográfiai áttekintés - Megyei archontológiai kutatások (kutatási irányok, módszerek)
megállja a helyét.9 Az archonokról vezetett ókori jegyzékek után hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az archontológia újból közismert fogalommá váljon. 1638-ban látott napvilágot Joannes Ludovicus Gotofredi földrajzi-történeti-kronológiai gyűjteménye, az Archontologia Cosmica, amelyben az uralkodók és birodalmaik kapcsán élt a kérdéses kifejezéssel a szerző. Ezzel egyidejűleg azonban már sorra készültek az egyháziakról (pápák, érsekek, püspökök, apátok), világiakról (császárok, királyok, fejedelmek), a főbb udvari méltóságok, magasabb hivatalok betöltőiről névjegyzékek, összeállítások.10 Míg ezekben az esetekben vitathatatlan tény az archontológia létjogosultsága, addig a kisebb hivatalok viselői már korántsem esnek ilyen egyértelmű elbírálás alá. Fallenbüchl ezeket is a névsortan tárgykörébe sorolja, szemben Engel Pállal, aki úgy látja, hogy az archontológiának általános - az egész ország történetével kapcsolatba hozható - kutatói igénynek kell megfelelnie. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy elsődlegesen a mindenkori politikai elithez tartozó személyekre kell a vizsgálódást kiterjeszteni. A megyei tisztikart, városi magisztrátust vagy a vállalati vezetőket érintő kutatást - mint speciális feladatot - nem érzi az archontológia körébe tartozónak.11 Megyei archontológiai kutatások (kutatási irányok, módszerek) Már a XVIII. századtól a legkorábbi tudományos művek is felsorakoztatták a vármegyei méltóságviselőket. Mindjárt elsőként ide kívánkozik Szentiványi Márton írása, a Dissertatio paralipomenonica rerum memorabilium Hungáriáé (1699), amely a kezdetektől a XVII. század végéig közli az egyházi és világi főméltóságokat, köztük az éppen hivatalban lévő főispánok névsorát is. Az írás tudománytörténeti értékét növeli, hogy ez az első összefoglaló magyar archontológia.12 Az időrendiséget követve nem tekinthetünk el Bél Mátyás Notitia Hungáriáé novae historico-geographica című ötkötetes munkájának (1735- 1742) a megemlítésétől, amely az egyes vármegyékről szólva ismerteti azok főispánjait, és lehetőség szerint működésüket is jellemzi.13 Összefoglaló igénnyel jelent meg 1796-ban Lehoczky András (1741-1813) Stemmatographia nobilium familiarum regní Hungariae- jának első kötete, amely saját koráig bezáróan egészíti ki, pontosítja Szentiványi gyűjtését. Az előzőekhez hasonlóan ő sem feledkezik meg a főispánokról. 9 Havassy, 1987. 27. p.; Varga, T., 1987. 31. p. 10 Fallenbüchl, 1986.124. p. 11 Fallenbüchl A megyei és városi archontológia kérdéséhez c. külön fejezetet szentelt a témakörnek. Fallenbüchl, 1990. 3., 14—16. p. Vö.: Engel, 1998. 30. p. Tagadhatatlan azonban, a középkortól a legújabb korral bezárólag egyre szélesebb területet ölel fel a történetíráson belül az archontológiai-prozopográfiai témaválasztás, módszereit, eredményeit sikeresen alkalmazza a történeti szociológia és az elitkutatás is. Elkészült az erdélyi központi kormányszervek (Trócsányi, 1980.), az erdélyi fejedelmi testőrség (Sunkó, 1994.), a hódoltság kori arad-gyulai szandzsákbégek (Dávid, 1994.), a végvárrendszer katonáinak, gazdasági vezetőinek (Sarusi Kiss, 2004.) archontológiája, a Szepesi Kamara és a Magyar Kamara XVI-XV11. századi döntéshozó tisztviselőinek névjegyzéke (Gecsényi, 1999., uő„ 2001., uő., 2003., Gecsényi-Guszarova, 2003.). Ügyvédi (Horváth, 1993.; Zlinszky, 1974.), megyei tanácsi tisztségviselői névsorok (Csongrád megye, 2007.) születtek, számos település elöljáróságának (bíró, polgármester) archontológiáját is összeállították (Bak, 1978.; Ruszoly, 1995.; Hermann, 1997.; Tuza, 1999.; Farkas, 2001.; Hódmezővásárhely, 2003.; Kuzma, 2004.; Németh, H„ 2006.; Dominkovits, 2006.; uő., 2007.; Szabó, 2008.). Eredménnyel járt a dualizmus kori középszintű közigazgatási apparátus (Balázs, 1986.; uő., 1997.) és a diplomáciai kar személyi összetételére (Somogyi, 2006.) irányuló kutatás. A Fons 2004-ben különszámot szentelt fiatal történészek archontológiai, prozopográfiai tárgyú tanulmányainak (Németh, H., 2004.; Kenyeres, 2004.; Tóth, 2004.; Sunkó, 2004.). 12 Havassy, 1987. 28. p. 13 Fallenbüchl, 1986. 125., 138. p. 12
