Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

I. Bevezetés - 2. A téma előzményei, a munka módszere

Udvari, Bakonszeg alatt kezdődött, magában foglalta Zsáka, Darvas, Füzesgyarmat, Szeghalom határának egy részét, Püspökladány, Nádudvar környékén pedig a tiszai ártérrel érintkezett.

2 A mocsarat táplálták aTiszából kiszakadó Mirhófok, Kakát, Árkus, Kardacs, Hortobágy is, amelyekben a víz a Tisza, illetve a Berettyó áradásának megfelelően hol északról dél felé, hol délről északra folyt. A Fekete-Körös kanyargós medre sem tudta elszállítani az árvizeket, a belőle kiágazó Gyepes, Fás-, Köles-ér, Korhány a Sebes-Körössel volt kapcsolatban. A Fehér-Körös áradáskor a Tőz patak felé tört ki, amelyen keresztül nagyvizének egy része szintén a Fekete-Körösbe jutott. A terület középső részén a Sebes-Körös két ágban folyt: az egyik ág a Tekerő-ér, Csiket-ér vonalán a Sárréten keresztül, a másik Vésztő, Zsadány, Ugra irányában. A Kis-Sárrét nem volt összefüggő, hanem két különálló mocsárból állt: az egyik Kornádi és Csökmő, a másik Füzesgyarmat és Fúrta környékén alakult ki.

3 A vízrendszerben fontos szerepük volt végül a mesterségesen kiásott vagy kimélyített hajóscsatornáknak, amelyeket aló. század második felétől építettek meg. A Tiszántúlt már a középkorban jórészt az Erdélyből származó fával, érccel, sóval látták el, amit a Körös három ágán, elsősorban a Fekete-Körösön úsztattak le. A Körösök lehetővé tették a kelet-nyugat irányú szállítást, de északdéli irányban nem volt összeköttetés. Különösen nehéz volt a helyzet, amikor a Tisza vidékére bevonult a török. A folyóágak felhasználásával főként Gyula és Csaba megközelítésére hajóscsatornák épültek. Amikor a Körös-vidék is török fennhatóság alá került, az építkezést a hódítók folytatták tovább. (Például volt „Török hajóút" is.)

4 A mocsarak keletkezésének geológiai okai voltak, de fennmaradásukat a gyakori árvizek biztosították. A jelentősebb vízfolyások és nagyobb mocsarak mellett a régi vízivilág bemutatásánál nem felejtkezhetünk el a számtalan „zug"ról, „lapos"-ról, „kengyel"-ről, fokról és érről, amelyek szintén jórészt az árvizek után maradtak vissza, és az egyébként sík területet változatosabbá tették. 2. A téma előzményei, a munka módszere 1997-ben a Békés Megyei Levéltár kiadásában jelent meg „A Körös és Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században" című monográfiám, amely az „Egy táj átalakulása" alcímet viselte. E monográfia keretében csak korlátozott terjedelemben volt mód foglalkozni a megváltozott tájon a gazdálkodás fejlődésével: csupán az érintett megyék-Arad, Békés, Bihar - főbb adatainak áttekintésére szorítkoztam.

5 Az ott felvázolt általános képet azonban ár2 MOL S 12. Div. No. XI. 132., 244. 3 MOL S 12. Div. No. XI. 146:2., 149. 4 MOL S 12. Div. No. XI. 111:2., Petik, 1961.22. p. 5 Dóka, 1997. 211-222. p.