Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

IV. Igények és lehetőségek a gazdaságban a 19. század első felében - 2. Az 1828-as összeírás tanulságai: paraszti földhasználat és állattartás

ma, 13 509 2/4 holdról 38 142 2/8-ra nőtt a szántók, 8837 6/8-ról 15 623 1/8 holdra a kaszálók mennyisége. A megnövekedett területeket telkekké alakították, így azok száma családonként átlag 0,26-ról 0,38 telekre nőtt. A telkes jobbágyok számánál jobban nőtt tehát a telkek, illetve a hozzá csatolt tartozékok mennyisége.

136 Az 1828-as összeírás szerint - mely itt is hiányosan közli az adatokat - az Arad megyei árvizes községekben 46 936 p. m., a háromnyomásos gazdálkodást átlagnak véve 70 404 p. m., azaz 35 202 magyar hold szántóterület volt, tehát kisebb, mint amit Kovách Géza a 15 település vonatkozásában 1802-ben megjelölt. Az összeírás hiányosságai mellett figyelembe kell venni, hogy az 1828ban készült, amikor a később még tárgyalandó uradalmi gazdálkodás fellendült, és a földesurak mindent megtettek a majorság bővítésére. így például a kisjenői uradalomban egy sor településen visszaváltották az irtásokat, az allódiumhoz csatolták az úrbérrendezés óta szerzett jobbágytelkeket.

137 Ennek ellenére a szántók gyarapodása 1828-ig mégis szembetűnő, 33,68%-ot tesz ki.

138 A szántóterületek változását illetően nagy a szóródás, és helyenként csökkenéssel is találkozunk. Csökkent a szántó Apáti, Barakony, Elek, Feketegyarmat, Nagyzerénd, Somoskeszi, Szőlőscsigerel esetében, mérsékelten nőtt Agyán, Bélzerénden, Erdőhegyen, Seprősön, Szinityén, Talpason és Zarándon, a fel nem sorolt településeken pedig jelentős növekedés volt. A rétek mennyisége az úrbérrendezéskor az Arad megyei ártéri településeken 19 569 3/4 kaszás volt, és 1828-ra csak minimálisan emelkedett (20 944 kaszásra). Összesen 15 helységben találkozunk növekedéssel, míg a többi határában a háborús konjunktúra idején a réteket eke alá fogták. A 15 helységből Eleken a rétek gyarapodása mellett csökkentek a szántók, míg a többi 14-ben mindkét művelési ág nőtt az úrbérrendezés óta. E gyarapodó falvak közül kiemelkedik a kisjenői uradalomhoz tartozó Csintye, ahol a szántók és rétek is gyarapodtak: 1828-ban 1729 p. m. bevetett szántó és 798 kaszás rét mellett csak 880 lakos élt. (Egy főre tehát kb. 2 1/2 magyar hold terület jutott.) Hasonló'arányok voltak Nagypélen (Névery-birtok), Ottlakán (szintén a kisjenői uradalom része), és a széles határú települések közé tartozott a Harruckern-örökösök kezén lévő Székudvar is (Wenckheimbirtok) . Csintye határát jó minőségű, első osztályú föld borította, amely mindent megtermett. Ottlakán már gyengébb volt a talaj, sok vízállással, Nagypélen a földek szikesek voltak, azokon leginkább zabot és kukoricát lehetett termelni, búzát csak közepesen.

139 Székudvar határa I. osztályú minősítést kapott, de az árvíz kárt okozott a vetésben. Fényes Elek az alábbiakat jegyzi meg a településről: „Földje I. osztálybeli, s mindent, de különösen zabot gazdagon terem; azonban 136 Kovách, 1963. 510-512. p. 137 Kovách, 1963. 513. p. 138 Vo. Ill/b. és V/a. sz. melléklet 139 Fényes, 1851.1. köt. 221. p., III. köt. 236. p.