Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

III. Gazdasági változások a 18. század második felében - 2. Az úrbérrendezés eredményei

szalonta lakossága haladta meg az 5000 főt (5055), ez után Derecske (3811), Kaba (3683), Berettyóújfalu (3365) következett: mind a négy település a derecskéi uradalom része volt. A legkisebb ártéri falvak: Barakony, Bedő, Jankafalva, Nyüved már a hegyek lábánál épültek. A mély ártérben fekvő Szabolcs és Heves megyei, valamint Jász-Kun kerületi települések szintén népesek voltak, csak Szelevény (puszta) és Sáp lakossága nem érte el az 1000 főt.

82 2. Az úrbérrendezés eredményei Mint a köztörténetből ismert, 1767-ben Mária Terézia úrbérrendezést hajtott végre Magyarországon. Erre az időre a török utáni újjátelepülés befejeződött, az újranépesülő falvakban elegendő munkaerő állt rendelkezésre a földek megműveléséhez, és a lakosság számának növekedésével, a differenciáltabb igények megjelenésével nőtt a belső piac is. A lehetőségeket kihasználó birtokosok mindent megtettek majorságaik gyarapítása érdekében. A korábban gazdátlan pusztákon, sőt a falvak határában is egyre nagyobb területeket különítettek el kezdetben állataik, később a szántó-vető allódiumok számára, amelyek megműveléséhez mind több robotot követeltek. Nőtt a pénz- és terményszolgáltatások mennyisége is, ami helyi lázadásokhoz vezetett. Ezért a királynő - a felvilágosodás korának többi uralkodójához hasonlóan - hivatkozva az országlakók jólétére és nem utolsósorban az adóalap biztosítására, beavatkozott a földesurak és jobbágyok viszonyába, és szabályozta a szolgáltatásokat. 1767. január 23-án bocsátotta ki úrbéri utasítását, amely a jobbágyok haszonvételeit és kötelezettségeit egységesen határozta meg. Egyértelműen elkülönítette az úrbéresek két fő kategóriáját, a jobbágyokat és a zselléreket. A jobbágyok házzal, és 1/8-nál nagyobb úrbéri telekkel rendelkeztek. A telekhez a földek minőségének megfelelően differenciált nagyságú szántó és rét tartozott. Átlagosan 18 hold szántó, hét hold rét volt egy-egy telek, amelyet egységesen 3/4 hold beltelek egészített ki. Ha a rét kevesebb volt az előírtnál, a szántóból kellett nagyobb részt, ún. rétpótlékot adni. A házzal rendelkező zselléreknek beltelkük, 1/8-nál kisebb jobbágytelkük, valamint a falu adottságainak megfelelően szőlőjük és állatuk volt. A hazátlan zsellérek csak szőlővel és állattal rendelkeztek, vagy teljesen nincstelenek voltak. A legelőket a jobbágyok a földesúrral közösen használták, aki saját belátása szerint engedélyezte a jobbágyoknak, hogy az erdőkből - ha volt a határban - fát, gallyat vigyenek, illetve a sertéseket ott makkoltassák. A legelőkön tartott állatok száma nem volt központilag meghatározva. A szőlők, káposztáskertek, veteményeskertek, kukoricaföldek nem tartoztak az úrbériséghez, és más elbírálás alá esett a szőlő is. 82 L. II. sz. melléklet