Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

II. A Körös és Berettyó vidéke a 18. század első felében - 4. A derecskéi uradalom viszonyai az Eszterházy család birtokba iktatását követően

d) Sertésállomány település neve 1712 1723 1731 Bagos — — 62 Bajom 130 Berettyóújfalu 238 Derecske 230 536 180 Feketebátor 37 Félegyháza 193 Gáborján 82 Kaba 113 574 245 Kornádi 302 365 Konyár 162 Méhkerék Mezősas 150 Oláhszentmiklos — 302 Sáránd — 31 Szalonta 221 642 Zsadány 20 172 összesen 584 1412 2991 A táblázatokból levonható tanulságok rendkívül érdekesek. A mezőgazdasági munkákhoz nélkülözhetetlen igásökrök és -lovak száma egymáshoz képest fordítottan növekedett vagy csökkent. 1712-1723 között - amikor a háborús időszak után a mezőgazdaságban fellendülés következett be - a lovak száma több mint kétszeresére növekedett, miközben az ökröké alig változott. 173l-re az ökrök számának emelkedése mellett a lovaké esett vissza. Összességében 1712-ben 3293, 1723-ban 4775, 1731 -ben 4223 igásállat volt az uradalom falvaiban. Ebben az időszakban - és még a következő évtizedekben is - a szántást ökrökkel végezték, a lovak a szállításban, közlekedésben játszottak szerepet, vagy piacra, eladásra tenyésztették azokat. A sertéstartás a gazdálkodásban egyre nagyobb szerepet kapott. Míg 1712ben és 1723-ban csak a nagyobb településeken találkozunk sertésekkel (Derecske, Kaba, Szalonta), a következő évtizedben számuk a lovakét és ökrökét egyaránt felülmúlta. Mint láttuk - minden településen volt sertés már az 1728as uradalmi összeírás idején is.

71 1731-ben már családonként 1,68 volt az uradalomban a sertések átlaga. A tenyésztési kedv megnövekedése kapcsolatban volt a kukoricatermelés kiszélesedésével és a makkos erdők ekkor még általában korlátlan használatával is, amivel Békés megyében nem találkozunk. 71 L. 15. táblázat