Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)
II. A Körös és Berettyó vidéke a 18. század első felében - 3. A Harruckern-birtok gazdálkodása az újjátelepülés után
Az allatok száma Békés megye településein (1730) település neve ökör tehén ló juh sertés méhes Békés 487 676 384 657 588 869 Csaba 307 329 122 106 81 10 Doboz 46 96 37 92 198 Fás 32 43 23 19 48 Füzesgyarmat 179 413 200 290 264 160 Gerla 29 82 26 139 132 175 Gyoma 134 183 78 462 73 2 Gyula 303 531 221 540 167 238 Kétegyháza 116 102 28 242 37 27 Körösladany 257 421 22 314 124 120 Mezőberény 64 74 21 — 10 22 Nemeskereki 36 57 30 — 10 30 Öcsöd 116 276 156 816 101 1 Szarvas 155 154 96 245 93 17 Szeghalom 259 670 132 619 319 220 Szentandrás 49 119 73 70 39 Tárcsa 79 205 47 176 80 112 Vári 68 90 19 30 28 21 Vésztő 75 143 33 52 192 Összesen 2791 4664 1748 4706 2309 2462 59 Fejlődött a lóállomány is, bár a fő igaerő továbbra is az ökör maradt. Nem volt azonban egyetlen helység sem, amelyben egy gazdacsaládra átlagosan két igásökör vagy két igásló jutott volna. Füzesgyarmat,Tárcsa, Gerla, Szentandrás, Nemeskereki kivételével egy-két igásökröt tartottak 1730-ban az egyes családok. Mivel az őszi szántást hat ökörrel kellett végezni, a csekély állatállomány miatt a földművelés nehézségekbe ütközött. A fejőstehén megyei átlaga 1,55/család volt. Ezt az átlagot kilenc helység haladta meg, leginkább Szentandrás, Öcsöd és Szeghalom. Az adatokból a Harruckern-birtok vonatkozásában egy sor általános tendencia kiemelhető. Az igásökrök és -lovak számának növekedését a szántóföldi területek kiterjesztése indokolta, hiszen a kettő - mint jeleztük - egymással kölcsönhatásban volt. A sertéstartás külterjes módon és istállózással (ólakban) folyt. Ahol nem álltak rendelkezésre megfelelő erdők, ott a sertéseket legelőkre hajtották. Ahogy az ország más vidékein, itt is megfigyelhető, hogy a sertések szorultak ki első50 Ember, 1977. 56., 63-64. p.
