Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

II. A Körös és Berettyó vidéke a 18. század első felében - 2. Statisztika a 18. század elejéről

lakóhelyére, és megindult egy északról dél felé haladó vándormozgalom is. Hasonló módon a jobb életlehetőségekben bízva az Északkeleti-Kárpátok és a Balkán felől idegen nyelvű lakosság húzódott be a ritkán lakott területekre. Mindez azonban kevésnek bizonyult, és szükség volt arra, hogy egyénileg vagy szervezett formában a földesurak is telepítsenek. E téren a kamara járt elöl, de vidékünk földesurai is sokat tettek a falvak benépesítése érdekében. Akadályozták a békés fejlődést a Rákóczi-szabadságharc eseményei, és a szervezett telepítések általában csak a szatmári béke után vettek nagyobb lendületet. Nagy gondot okoztak a járványok is, amelyek közül a 18. század első felében a pestis volt a legveszélyesebb. 1708-ban Temesváron és környékén tört ki a járvány, amit Erdélyből hurcoltak be. Innen elterjedt az Alföld déli részén, majd az északi megyékben is. 1711 -ig dühöngött. A sorozatos megbetegedéseket segítették a háborúk, a hadvonulások, a rossz ivóvíz, a lakosság mozgása vásárok, sokadalmak idején stb. 1718-1719-ben - kisebb mértékben ismét pusztított a pestis, majd 1738-1741 között újra támadt, és az országban 300 ezer áldozatot követelt. Kevesebb áldozattal járó járványok voltak még 1755-1756-ban, 1761-ben, 1770-1771-ben, 1786-ban is.

29 2. Statisztika a 18. század elejéről Ismeretes, hogy az adóalap felmérése céljából 1715-ben az uralkodó országos összeírást rendelt el, amelynek során a családfők számát, az általuk bevetett szántók, a művelés alá fogott rétek, irtások, szőlők mennyiségét,

30 vízimalmokat kellett számba venni. Az 1715-ös összeírás eredményeit nem találta kielégítőnek, ezért a felmérést 1720-ban megismételték. A két összeírás eredeti lapjai a Magyar Országos Levéltárban megtalálhatók,

31 és azokat Acsády Ignác feldolgozta.

32 A kamarai igazgatás alá tartozó Arad megye adatait azonban ez a gyűjtemény (és a feldolgozás) nem tartalmazza. Gallacz János - aki más iratanyaghoz fért hozzá - említett monográfiájában viszont az Arad megyei területeket is szerepelteti, 1715-ben 22, 1720ban 27 települést. Az általa felsorolt ártéri községekben 1715-ben 501 családfő élt. Kerülős, Miske, Nagyzerénd, Talpas, Gurba, Csermő még lakatlan volt, de az 1720-as összeírásban már szerepelt. Utóbbiból Nagypél maradt ki. A családfők száma 1720-ban 742 volt. Gallacz János számításai szerint az ártéri települések lakói 1715-ben 1060 kat. hold 900 négyszögöl szántóval rendelkeztek, 777 kat. hold 20 Magyarország története 1686-1790. 39. p. 30 Mértékegységek: szántók, irtások: pozsonyi köböl (p. k.), később pozsonyi mérő (p. m.): akkora terület, amelybe 62 liter gabonát el lehet vetni, kb. fél magyar hold; rétek: kaszás kb. 1100-1200 négyszögöl; szőlők: kapás: 100-200 négyszögöl. 31 MOL N 78., 79. 32 Acsády, 1896.