Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)
I. Bevezetés - 4. Az ártéri települések
A tervszerű szabályozási munkák végrehajtására már 1850-től társulatok alakultak. A munka összetettsége miatt évtizedes viták voltak a szervezetek között az illetékességi területek elhatárolása, az árterek nagysága körül. 1850-ben közös Körös Szabályozási Társulat alakult, majd még abban az évtizedben hat egységre bomlott: az Arad Megyei, Alsó-Fehér Körösi, a Fekete- és Sebes-Körösön illetékes Nagyszalontai, Berettyó Szabályozó, valamint a folyók alsó szakaszán működő Ivánfenéki és Hosszúfoki Társulatokra. Az 1879. és 1881. évi árvizek tapasztalatain okulva a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium az erők koncentrálása érdekében elrendelte a társulatok összevonását. A törekvések azonban hosszú távon nem voltak sikeresek, és az 1880-as évek közepétől szétválások következtek be. 22 Az újra önállósuló szervezetek az eredeti feladatokon kívül a belvízrendezést és később az öntözést is felvették programjukba. Az 1890-es évektől már 11 társulat működött, amelynek tagjai a töltések, csatornák karbantartásával igyekeztek megőrizni, fejleszteni a szabályozás eredményeit, és tagjaik törlesztették a munka során felvett jelentős hiteleket. 4. Az ártéri települések Az újjáalakult társulatok közül először az Arad Megyei Armentesítő Társulatot említhetjük, amelynek elődje még a Malomcsatorna építésekor, az 1840es években alakult. A Fehér-Körös mentén és a Fekete-Körös jobb partján volt illetékes. 23 település tartozott ide: Kisjenő, Sikló, Zaránd mezőváros, valamint Ágya, Apáti, Barakony, Bélzerénd, Csintye, Elek, Erdőhegy, Feketegyarmat, Kerülős, Miske, Nadab, Nagyzerénd, Seprős, Somoskeszi, Székudvar, Szinitye, Szőlőscsigerel, Talpas, Újfazekasvarsánd, Vadász. A későbbi társulati területen a 18. század végén, a szabályozási munka megindulásakor a legnagyobb birtokkal - mint jeleztük - a kamara rendelkezett. Ennek egy része, a 12 települést magában foglaló kisjenői uradalom 1817től József főherceg birtokába került. A Fehér-Körös mentén Sikula, Gurba, Csermő községek és Borosjenő mezőváros Felső-Fehér-Körösi néven még egy társulatot hoztak létre, szintén Arad megyében. Az 1880-as években pusztából, illetve majorból községgé fejlődött Simonyifalva, illetve Szapáryliget is, így az általunk vizsgált, a két társulathoz tartozó Arad megyei települések száma 29-re emelkedett. A Fekete-KörösiÁmentesítő Társulat elődje az említett nagyszalontai társulat volt, amely 1881-ben a közös Bihar és Békés megyei szervezetbe olvadt. 1885-ben önállósult, és ettől kezdve árterét a Fekete-Körös, Gyepes, Határéri csatornák vették körül. 22 Bihar megyei települést foglalt magában, amelyek közül Nagyszalonta, Feketetóti és Sarkad volt mezőváros, Ant, Árpád, Baj, Erdőgyarak, Feketebátor, Geszt, Görbed, Hlye, Inánd, Kávásd, Kötegyán, 22 MOL K 173. 1882. 3. tétel 1647.
