Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

IV. Igények és lehetőségek a gazdaságban a 19. század első felében - 4. Vízborítások Huszár Mátyás felmérése alapján

A VII. sz. mellékletben a községsoros jegyzékekből indultunk ki. Sorra vettük az ártéri kimutatásokban szereplő, eddig is vizsgált településeket, kiegészítve olyan Bihar megyei falvakkal, melyeket később nem vontak be az érdekeltségbe, de a Körösök vagy a Berettyó völgyében feküdtek. Összesítve az adatokat, az elöntésekről a következő végeredményeket állapíthatjuk meg: beltelek: 6 005 szántó: 130 174 rét: 242 113 legelő: 305 416 erdő: 129 042 szőlő: 1 695 folyómeder: 14 885 láp: 169 980 mocsár 226 562 mély fekvésű terület: 79 173 magyar hold magyar hold magyar hold magyar hold magyar hold magyar hold magyar hold magyar hold magyar hold magyar hold Összesen: 1 305 045 magyar hold

195 (azaz 815 653 3/4 kst. hold, 464 922,6 ha) Eredményeink lényegesen alacsonyabbak, mint amit Huszár összesítésében találunk. Oka az, hogy nem foglalkoztunk a tiszai ártérrel és a Marossal sem, amelyet szintén bevontak a mappációba. Nem soroltuk fel a patakok ártereit sem, amelyek mentesítése legfeljebb a torkolati szakaszokon volt része a Körös- és Berettyó-szabályozásnak. Elsősorban arra törekedtünk, hogy azon települések állandó és ideiglenes vízborításait mutassuk be, amelyek gazdálkodásával egyébként foglalkozunk. Sajnos, ilyen vonatkozásban nem kapunk teljes képet, mert Huszár községsoros összesítésében Szabolcs megyéből csak Püspökladány szerepel.

196 1855-ben a rendszeres szabályozás megkezdésekor a Körösök és Berettyó árterét a később csatlakozott társulatok területeivel együtt 715 075 kat. holdnak határozták meg, tehát a Huszár adatsoraiból kibontható képet reálisnak tekinthetjük.

197 Mint a VII. számú mellékletből látjuk, Arad megyében a Fehér-Körös mellett az árvíz elsősorban az erdőket fenyegette. Nagyságrendben ez után következtek a rétek, majd a legelők. A rétek lehetséges vízborítása háromszorosa volt a szántóknak, és csaknem hasonlók az arányok a legelőknél is. A szántókat, réteket leginkább Borosjenőn az Atzél család birtokán fenyegette a víz, de a család többi faluja, Sikula, Gurba és az érdekeltségbe be se vont Gyarmata nem volt veszélyeztetett. A legelőkből legnagyobb terület Nagyzerénden volt árvizes, és e határban az összeírok 2239 hold lápos részt is találtak. Amikor 195 Huszár Mátyás 1000 négyszögöles (magyar) holdakban számolt. 196 L. VII. sz. melléklet. A korábbi gyakorlatnak megfelelően a pusztákat a települések után szerepeltetjük, nem ábécérendben. 197 Dóka, 1997. 277-283. p.