Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

IV. Igények és lehetőségek a gazdaságban a 19. század első felében - 4. Vízborítások Huszár Mátyás felmérése alapján

4. Vízborítások Huszár Mátyás felmérése alapján Mint ismeretes, a Körös- és Berettyó-vidék első részletes felmérését Huszár Mátyás végezte el. A befogadó Usza Tiszafüred és Csongrád közti szakaszára is kiterjedő munka 1818-ban indult meg a vezető mérnök és a mellé kirendelt kiváló térképezők segítségével. Köztük volt Vásárhelyi Pál, Schmidt György, Keller Ignác, Litzner Miklós, Holecz András^rgha János,Vörös László. A felméréshez összegyűjtötték a rendelkezésre álló térképeket, de elsősorban Lipszky országtérképére támaszkodtak, amely csillagászati meghatározással pontosan jelöli az egyes települések (mezővárosok, falvak, lakott puszták) helyét. E térképen jelölték ki a vízrajzi felmérés fő- és mellékvonalait. 1822-ig 552 helységről készítettek rajzot, de nem volt az összes érdekes vízrajzi szempontból. 1821-1823 között szintezték a folyószakaszokat, a partokat, a közelebbi és távolabbi ártereket, a két Sárrét mocsárvilágát, az eredményeket hossz- és keresztszelvényeken rögzítették. A kutatás számára ma a helyszínrajzok érdekesebbek: 68 db 1:36 000 méretarányú, színezett térképlap áll rendelkezésre.

190 A tapasztalatokat Huszár Mátyás 1823 júliusában vízrajzi értekezésében foglalta össze. A szerző itt részletesen bemutatta az egyes folyók állapotát: hosszát, esésviszonyait, a szállított hordalék mennyiségét, a környező vidék fekvését, a rajta megtelepedő vegetációt. Leírta az árvizek lefolyását, az elöntések nagyságát, a nagy- és kis vízkor tapasztalt vízállásokat. Foglalkozott a kisebb vízfolyások befogadóival, a visszaduzzasztás szerepével, a meder állapotával. Sorra vette a folyókból kiszakadó ereket, fokokat, mellékágakat, szólt a malmokról, hidakról, mint említettük, a megépült védművekről, a Tiszán és a Körösök alsó szakaszain felmérte a hajózási lehetőségeket. A folyók menti mély fekvésű területek szintezése lehetőséget adott arra, hogy az elöntések nagyságát megállapítsák. E munka eredményeként a vezető mérnök 1824-ben páratlanul érdekes összeállítást készített, amelyben az általa vizsgált vidéken a művelési ágakban keletkezett károkat településenként rögzítette.

191 Ehhez a Lipszky-térképhez készült „Repertorium"-ot

192 vette alapul, és ebből kiindulva az adatokat a települések ábécérendjében sorolta fel. 1831ben az anyagból vízfolyások szerinti összeállítás készült az akkori királyi biztos, Zichy Ferenc számára.

193 Előbbinél 791 897 ha, utóbbinál 775 412 ha volt a végeredmény. Mindkét forrás használata problematikus, amit az eltérő eredmények is mutatnak. A mocsaras területeken, felméretlen pusztákon járva a mérnökök nem tudták mindig meghatározni a települések határvonalát, így előfordult, hogy egyes határrészeket kétszer is felmértek. Több vonatkozásban Lipszky térképe sem adott eligazítást, hiszen az elsősorban a belterületek helyét jelölte.

194 190 MOL S 80. A Tisza mellékfolyói No. 51. 191 MOL C 128.Tisza, 1824. sz. n. A tiszai rész feldolgozását 1. Dóka, 1988. 277-303. p. 192 Lipszky, 1806. A térkép 1806-ban, a Repertórium 1808-ban készült el. 193 MOL C 131. 1831. sz. n. 194 Dóka, 1997. 267. p.