Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
A kereskedelmi munkálat
ország természeti adottsága úgyis megszabja annak a kereteit, hogy a kölcsönös kereskedéssel miként egészítsék ki a felek egymás szükségleteit, igényeit. Egyetlen nemzetnek sem kell valamennyi terméket a maga erejéből előállítania, hanem attól a nemzettől kellene beszereznie, amely ezek elkészítésében már nagy gyakorlatra és magas színvonalra jutott. Boczkó érvelése szerint az egyes államok és nemzetek hasonló helyzetben vannak, mint az egyének. Az egyes embernek is a természetének, tehetségének, testi és lelki adottságainak megfelelő tevékenységet kell választania. Ugyanígy az egyes nemzeteknek is adottságaiknak megfelelő termékeket kellene előállítaniuk, más nemzetektől pedig a szabad kereskedelem útján olcsóbban szerezhetnék be az otthon csak költségesen elkészíthető produktumokat. Boczkó véleménye szerint csak ez az eljárás egyezne meg a természetes igazsággal és a „társaságba lépett nemzetek jussaival". A kereskedelem szabadsága egyúttal egészséges versenyre is ösztönzi a lakosságot: azokat a terményeket, melyek előállítását az ország adottságai lehetővé teszik, maguk is hajlandóak lesznek előállítani. Boczkó Dániel többször is hangsúlyozta, hogy a kereskedelem korlátozása az egész nemzetnek kárára van, míg a kereskedés szabadságával Magyarország a leggazdagabb európai nemzetek sorába kerülhetne. Boczkó véleménye szerint az országos bizottság tervezete nem segíti a kívánt cél elérését, hiszen - többek között - a harmincadvámok további fenntartását javasolja. Ezzel szemben Boczkó a következő országgyűlés legfontosabb teendői közé sorolta a szabadkereskedelem engedélyezését, és az ilyen tartalmú nemzetközi szerződések mielőbbi megkötését. Amennyiben azonban más országok továbbra is tilalmaznák a magyar termékek behozatalát vagy magas vámokkal sújtanák - a viszonosság (reciprocitás) elvét is figyelembe véve -, a kormány semmi körülmények között ne vessen ki ezekre az árukra vámot, és ezáltal kivitelüket és versenyképességüket ne gátolja. Ugyancsak ne vessen ki a kormány vámot az ország számára nélkülözhetetlen külföldi árukra, mert ez által a termékek megemelkedett árát a lakosságnak kellene megfizetnie. Azokra a külföldi termékekre azonban, melyeket Magyarországon is elő lehet állítani, illetve a luxuscikkekre mindenkor az országgyűlés állapítsa meg a kivetendő, mérsékelt vám mértékét. Az örökös tartományok és Magyarország viszonylatában bevezetendő szabad kereskedelmet Boczkó nemcsak gazdasági érvekkel támasztotta alá. Fontosnak tartotta ugyanis, hogy a közös uralkodó alatt álló nemzetek egymással szorosabb kapcsolatban álljanak: „s a nemzeti és ezzel öszveköttetésben lévő státuszgazdaságnak erejének és [a] népek industriájának igyekezetének kifejtése az egész monarchia javára, a kormány által minden kitelhető módon előmozdíttasson." Boczkó tehát a hazai belső kereskedés, az örökös tartományok és Magyarország, valamint a külföld vonatkozásában a szabadkereskedelem elvét hangsúlyozta, de ugyanígy megjelent nála a reciprocitás fogalma is. A kívánatos változtatásokat egyfelől a következő országgyűlés illetékességébe kívánta utalni, de a kormány, méghozzá a birodalmi kormányzat hatáskörében hagyta volna a különböző nemzetközi szerződések megkötését, és egyéb intézkedések meg-
