Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
Az úrbéri munkálat
ni a jövedelmek eltékozlását, ugyanakkor a számadás könnyebbé vált volna. Ha egy községnek nem volna elegendő jövedelme kiadásainak fedezésére, és ezért a hiányzó összeget a lakosságra kivetett adóval kell pótolni, abban az esetben a bíró az évi költségeket előre mutassa be a járási tisztségviselőknek. A küldöttség úgy gondolta, hogy a földesúrnak legfontosabb feladata az, hogy jobbágyainak boldogságáról gondoskodjon: „azt pedig annyira semmi elő nem segítené, mintha a különben könnyen béharapózni szokott visz-szaéléseket nyomba követő költségektől jobbágyait a lehetőségig megóvni törekszik". Éppen ezért a földesúr ügyeljen arra, hogy a bíró által benyújtott előzetes számadást a járási tisztségviselők ellenőrizzék és jóváhagyják. A választmány a jobbágyok végrendelkezése kapcsán megerősítette a szakaszküldöttség véleményét, mely szerint az örökös nélkül maradt jobbágy ősi és szerzett vagyonáról szabadon rendelkezhessen. A küldöttség érvelését arra építette, hogy a földművesek az első törvénycikkben a jobbágytelek haszonvételének szabad adásvételével „földi sajátság"-ra, azaz földtulajdonra tehetnek szert. A földesúri törvényhatósággal és az úrbéri perekkel foglalkozó hetedik törvénycikk tárgyalásakor 37 a választmány - a szakaszküldöttséghez hasonlóan - azt az álláspontot képviselte, hogy a földesúr és a jobbágy közötti ügyekben az úriszék illetékességét meg kell szüntetni: „mivel az urbarialis perekben akárhogy tekintődjön is a dolog fekvése, mégis csak tagadhatatlan maradna az, hogy a földesúr szinte [értsd: szintén] olyan, ítélettől függő perlő fél, mint a jobbágy, márpedig hogy valaki pars és bíró is legyen, habár maga személyesen az úriszékén jelen sincs, semmi esetben a perlő feleknek a hozandó ítéletben helyheztetendő bizodalmával öszveegyeztethető nem lehet". Ezekben az ügyekben tehát az elsőfokú bíróság a megyei törvényszék lett volna, a feljebbviteli fórum pedig, a rendes bírói útnak megfelelően, a Királyi Tábla és a Hétszemélyes Tábla. A megyei bizottság - módosítva á szakaszküldöttség javaslatát - a 9. § kapcsán kijelentette: a remanenciális földeknek minden esetben a jobbágy kezében kell maradniuk, és nem fordulhat elő, hogy azok ismét visszakerüljenek a földesúr használatába. 38 Békés vármegye közgyűlése 1832 szeptemberében tűzte napirendjére az úrbéri munkálatot. A rendek lényegében jóváhagyták a közgyűlés javaslatait, egyedül a hosszúfuvarral kapcsolatban megfogalmazottakkal nem értettek egyet. A hosszúfuvar pénzbeli megváltását nem kifogásolták, de annak minden kárpótlás nélküli eltörlését ellenezték. A közgyűlés szerint ugyanis egyetlen adófajtát vagy szolgáltatást sem lehetne a földesúri tulajdon sérelmével, valamilyen pótlás vagy megváltás nélkül megszüntetni. Csepcsányi Tamás különvéleményében leszögezte: az egy házzal rendelkező jobbágynak minimum fél, maximum két jobbágytelek legyen tulajdonában. 37 A VII. törvénycikket a választmány az ötödik ülésen, 1832. január 12-én tárgyalta. Az ülésen Csepcsányi Tamás és Beliczay József nem voltak jelen. 38 Békéshez hasonlóan foglalt állást a zalai küldöttség. Ezzel szemben több vármegye is, így Abaúj, Arad, Baranya, Bihar, Borsod, Gömör és Nógrád is úgy vélte: a földesúr rendelkezhessen szabadon a remanenciális földekkel.
