Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
Pest vármegye és a rendszeres bizottsági munkálatok (1831-1832)
évek fordulóján bekövetkezett változás óta egyre többen keresték annak a módját és eszközét, hogyan lehetne a magyar nyelv tökéletesítése mellett, annak terjesztéséről, általánossá tételéről is gondoskodni. Báró Mednyánszky Alajos e tárgyban 1822-ben megjelent értekezése hangsúlyozta, hogy a nyelv az elmúlt évtizedekben éppen a nyelvújítás hatására belső erőt (intensio) nyert ugyan, de külső erőt (extensio) szinte egyáltalán nem. A nemzeti nyelv terjesztésére Mednyánszky a legalkalmasabb és leghatékonyabb módszert éppen abban látta, hogy az oktatás nyelvét fokozatosan magyarrá kellene tenni. 114 A vármegyék ezzel az elképzeléssel összhangban, Pesthez hasonlóan, különös hangsúlyt fektettek különösen a nemzetiségek által lakott területeken - a községi iskolák oktatási nyelvének magyarrá tételére. 115 Figyelemre méltó azonban, hogy a nemzetről való gondolkodásban, a nemzeti lét és nemzeti jelleg meghatározásában a történetiségnek, az államiságnak, az önálló alkotmányosságnak még nincs olyan meghatározó szerepe, mint majd az 1840-es évek elején, mikor is a nemzetértelmezés meghatározó eleme már egyértelműen a politikum lesz. 116 Úgy tűnik, hogy az 1830-as évek elején a nemzet és nyelv kapcsolatát kifejtő politikai szövegek fogalomhasználata még igen erősen kötődik a 18. század végének szemléletéhez. A Pest vármegyének a magyar nyelv ügyében kinevezett bizottsága is említette a játékszín felállításának szükségességét. A probléma már évtizedek óta foglalkoztatta a megye és az ország közvéleményét, 1808-ban a kérdés már az országgyűlés napirendjén is szerepelt. 117 Természetesen a vidéki állandó színházak felállítására is történtek ekkor kísérletek: Miskolcon 1823-ban, Balatonfüreden 1839-ben adták át a színház épületét. Az ország középpontjában megépítendő játékszín ügyét azonban Pest vármegye karolta fel: ez késztette többek között gróf Széchenyi Istvánt is arra, hogy 1831 őszétől részt vegyen a megye politikai életében. Abban, hogy az ország közepén kell otthonra találnia a nemzeti színjátszásnak, egyetértett a gróf és a megyei deputáció, amikor azonban sor került a telekvásárlásra és az építkezésre, a megye nem Széchenyi elképzeléseit, hanem a saját terveit valósította meg. Ugyanígy Széchenyi nevéhez fűződik a Pestet és Budát összekötő állandó híd indítványozása. 1832 februárjában megalakult hídegyesület nevében ugyanezen év júniusában fordult Széchenyi és Andrássy György gróf a közgyűléshez, támogatásukat kérve. 118 A vármegye támogatta a megépítendő híd ügyét, és körlevélben szólította föl a többi törvényhatóságot a terv pártolására. A jegyzőkönyv szerint Bereg, 119 Torontál, 120 Somogy, 121 Nógrád, 122 Békés, 123 Temes, 124 Torna 125 kedvező választ adott. 114 Mednyánszky 1822. 1,5 Vö. Sopron, Békés, Arad, Tolna, Mosón vármegyék javaslataival (PmL PPSVm Kgy. ir. A magyar nyelv ügye. 1831-1839)116 Vö. Deák 2000. 30-32. 117 Kerényi (szerk.) 1990. 221. skk. (a vonatkozó rész Kerényi Ferenc munkája) 118 PmL PPSVm Kgy. jkv. 1832:2901. 119 PmL PPSVm Kgy. jkv. 1832:5564. 120 Uo. 1832:5565. 121 Uo. 1832:5566.
