Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
A jogügyi munkálat
gába kerüljön." 35 A zalai választmány kijelentette: „Az igazság serényebb kiszolgáltatásának eszközlésére, mindenekelőtt az ítélőszékek helyes elrendelése szükséges", 36 ha ugyanis a bírói hatáskör nincs elég pontosan meghatározva, ha az ítélőszékek működése nincs megfelelően átgondolva, előfordulhat, hogy az egyik bíróságot a folyamatban lévő ügyek árja borítja el, míg a másiknak alig akad munkája. Torontál a törvényhozás egyik legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy megakadályozzák a perek számának további szaporodását. A megye szerint hasznos lenne más nemzetek példájára a békebíróság intézményét meghonosítani, vagy legalább azt elérni, hogy a rendes bírák minden esetben kíséreljék meg az ügyeket megegyezéses úton rendezni. 37 Ugyanakkor arra is kitértek, hogy azt a bírót, aki nyilvánvalóan igazságtalan ítéletet hozott, vagy a döntés meghozatalát minden törvényes indok nélkül halogatja, felelősségre lehessen vonni. Fontos alapelvnek tartották ezenkívül az ítélethozatal nyilvánosságát, 38 hogy a bírák az ország törvényeire esküdjenek meg, továbbá a törvények mindig világosak és érthetőek legyenek, és semmi félremagyarázásra ne adjanak okot. Megfogalmazódott az a törekvés is, hogy az ítélkezést valamiképpen egységesíteni kellene. Pozsony és Győr megye, Békéshez hasonlóan, úgy vélte, szükséges, hogy minden pernek három ítélőbírósága legyen. Pozsony javaslata szerint az első bíróságtól a másodikhoz minden ügyet birtokon belül lehetne feljebb vinni, a legfelsőbb ítélőszékhez pedig csak akkor lehetne fordulni, ha az első két ítélet nem egyezik meg. A nógrádi közgyűlés úgy gondolta, minél kevesebb az elsőfokú bíróságok száma, minél egységesebb az ítélkezés és a peres ügyek elintézésének módja, annál gyorsabban érhető el az igazság kiszolgáltatása. Nyilvánvaló azonban, hogy a törvénykezés egységesítésének igénye ekkor még csak néhány vármegye javaslatában vetődött fel. A harmincas évek elején ugyanis még a reformjavaslatok életbe léptetését is csak a már meglévő rendi jellegű ítélkezési fórumok keretein belül képzelték el a törvényhatóságok. Jól példázza ezt Szatmár álláspontja. A szatmári választmány értelmezése szerint az országos küldöttség tevékenysége során két alapelvet tartott szem előtt. Egyrészt, hogy a törvények és az igazságszolgáltatás módja változtatást kíván, másrészt, hogy a változások miatt az alkotmány alappillérei ne sérüljenek. A törvényszékek elrendezéséről szóló fejezet kapcsán Szatmár leszögezte: erre a munkálatra is nagy befolyással vannak a fennálló privilégiumok, a nép különféle osztályainak egymáshoz való viszonya: „Ez az oka annak, miért törvényszékeinket sem nagyobb egyszerűség, sem több egyformaság alá szorítani nem lehet: szükséges lévén a nemest, polgárt és parasztot, s szabadkerületbelit nemcsak privilégiumaira, hanem terheire nézve is más-más tekintetek alá osztályozni." 39 ^ MOL József nádor titk. praep. 16. cs. 744. r. 36 Zala vármegye küldöttségének észre vételei...49. 37 Esztergom megye közgyűlése az országgyűlési követeknek utasításul adta, hogy szorgalmazzák a békebíróságok felállítását: „Senki a peres útra kifakadni ne engedtessen, minek előtte ellenkező felével a barátságos egyezségnek próbatételéről érdemes tagoknak bizonyságlevelét ki nem mutatja." (MOL József nádor titk. praep. 17. cs. 59- v.) 38 A törvénykezés nyilvánossága mellett foglalt állást Tolna megye is. 39 Vö. Both 1960. 7-8.
