Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)

Az egyház- és alapítványügyi munkálat

Az egyház- és alapítványügyi munkálat Békés vármegye bizottsága a köznevelési munkálat befejeztével, még aznap, 1832. január 27-én napirendre tűzte az egyház-és alapítványügyi operátumot. A bizottság elnöki tisztét Vidovich György alispán látta el, a választmány munkájában Karassiay István, Stachó János, Boczkó Dániel táblabírák, Kállay Ignác első aljegyző, báró Wenckheim Béla tiszteletbeli aljegyző, Simay Kajetán szolgabíró, Szombathelyi Antal tiszteletbeli alügyész és Nóvák Ferenc esküdt vett részt. A bizottság nem fűzött érdemi megjegyzést az országos bizottság tervezetéhez, és az 1832. szeptember 10-én összeülő megyei közgyűlés sem módosította a választmány véleményét. Rendelkezésünkre áll ugyanakkor a megyei szakaszküldöttségnek a tárgyban benyújtott elaboratuma. Csepcsányi Tamás táblabíró és Lábos János endrődi plébános, alesperes és táblabíró 7 lapon foglalta össze a tárggyal kapcsolatos véleményét.

1 A koldulórendek az országos bizottság szerint évi 69 397 forintot kapnak a vallásalapból. Mivel az uralkodó ismét engedélyezte számukra bizonyos feltételekkel a koldulást, ezért az országos küldöttség fel kívánta szólítani a megyéspüspököket: határozzák meg azt a környéket, ahol ezen rendek számára a koldulást engedélyeznék.

2 A békési szakaszküldöttség szerint bebizonyosodott, hogy a kolduló rendek tetemes összeget nyernek a vallás alapból, továbbá a rendtagok plébánosi és tanítói feladatokat is ellátnak, amiért fizetést is kapnak. A klastromok a korábban tett alapítványokból jelentős összegekkel rendelkeznek, végül a katolikus hívők önként is gondoskodnak a szerzetesek ellátásáról. Mindezeket figyelembe véve a szakaszküldöttség a szerzetesek koldulásának törvény általi megtiltását szorgalmazta. Érvelésük szerint a koldulás nem csak a katolikus vallásra hoz szégyent, de a szerzetes személyét és magát a papi méltóságot is lealacsonyítja: „de a szerzetesek koldulásával, kiket a nép papoknak tart, a papi méltóság s tisztesség egészen lealacsonyíttatik, az áuctoritás kicsúfoltatik, a személye pedig a gyakor alkalmatlankodás miatt megunattatik és kisebbíttetik."

3 Csepcsányi Tamás és Lábos János szerint az is gyakran megesik, hogy a rendnek adott alamizsnát a szerzetesek eladják, és az így pénzre váltott alamizsna magát a barátot gazdagítja. A javaslattevők érvelésükben az országos bizottság azon törekvésére is utaltak, mely szerint éppen a papi méltóság, a nép és a papság közötti kölcsönös 1 L. BmL BVm Kgy. ir. 1832:1324. 2 Az országos bizottság tevékenységét röviden összefoglalja: Fazekas 1997. 143. 3 BmL BVm Kgy. ír. 1832:1324.