Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
A kereskedelmi munkálat
jen. Csanádhoz hasonlóan Zala és Bács megye küldöttsége is úgy vélte: belső forrásból, az ország túlnépesedett területeiről kellene a puszták egy részét és az elhagyott jobbágytelkeket benépesíteni. 18 A helységek belső elrendezéséről szólva a Bács választmánya kifogásolta, hogy 10-12 ezres mezővárosokat egyetlen lelkésznek és egy-két káplánnak kell lelki gondozásban részesíteniük. 19 Továbbá az adózók ügyeivel foglalkozó megyei tisztségviselők, a közbiztonságra felügyelő személyek száma is igen alacsony a terület nagyságához és népességéhez képest. Győr megye küldöttsége az újonnan telepített helységeknek nem hat, hanem tíz évre adott volna adómentességet. Az új településeken a házak és az utcák nem lehetnének közel egymáshoz. Minden gazdának a földjei a saját háza körül helyezkednének el, a földművelés előmozdítása, valamint a tűz és a ragályos betegségek terjedésének megakadályozása végett. Nógrád választmánya szintén fontosnak tartotta, hogy az adófizetők belső telke és a külső illetmények egy tagban, a földesúri földtulajdontól elkülönítve legyenek kiadva. Ugyancsak célszerűnek tartották volna, hogy a közbirtokosok illetőségei is arányosan egy tagban legyenek kihasítva, továbbá sürgették a közlegeltetés megszüntetését. A közös birtoklású nemesi földek, valamint a földesúri és jobbágyföldek elkülönítését már az országos bizottságban fölvetette gróf Dessewffy József. 20 Ugyancsak ebben a szakaszban fejtette ki álláspontját Nógrád küldöttsége a királyi koronára visszaháramlott javak adományozásával kapcsolatban: ezekből csak a kiváló polgári és katonai erényekkel rendelkező személyek részesülhessenek, vagyonos kereskedők vagy kézművesek azonban semmiképpen sem. 21 A fundus publicus felállításával foglalkozó negyedik szakaszhoz Békés választmánya ugyancsak nem fűzött megjegyzéseket. A kérdés ugyanakkor több mint egy évszázada foglalkoztatta az ország közvéleményét. Gondolatát az 1715:LIX. tc. által kiküldött bizottság (systematica commissio) vetette fel. 22 Ez az alap teremtette volna meg a kereskedéshez nélkülözhetetlen jó minőségű szárazföldi és vízi útvonalak elkészítésének anyagi bázisát. Az 1827-es országos bizottságban Radvánszky Antal dolgozta ki a fundus publicussal foglalkozó javaslatot. Egy ötmillió forintos alap létrehozását indítványozta, melyet a nemességre és a városi polgárságra kivetett subsidium útján teremtettek volna elő. 23 Ürményi József azt javasolta, hogy a felállítandó országos pénztár tőkéjéből hozzanak létre Pesten „nemzeti kereskedelmi intézetet", amely a termelőnek vagy a kereskedőnek árujának lekötése ellenében az érték kétharmadáért hitelt nyújtana. 24 Az albizottság azt is fontosnak tartotta, hogy a fundus az országgyűlés 19 „vannak tudniillik megyénkben mezővárosok és helységek, melyek 10 és 12 ezer lelket számlálván, a kebelükben lévő egyetlenegy lelkipásztor egy vagy két, de legfeljebb három segédjével azokat hitben és erkölcsiségben nemcsak hogy nem oktathatják, hanem a vallásbeli dolgokban magokra bízott népeit nem is esmérik." (MOL József nádor titk. praep. 16. cs. 214. r.) 20 Barta 1964. 135-136. 21 Nógrád közgyűlése azonban nem fogadta el ezt a korlátozást. 22 Az előzményekről 1. Pleidell 1933. 23 Barta 1964. 138. 24 Barta 1964. 149.
