Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)

Sorsok, életutak, életrajzi vázlatok

nevezték ki. 1912-től 1914-ig a Magyar Vöröskereszt Egylet központi főmegbí­zott főgondnoki tisztét viselte. Az Etelközi Szövetség (EKSZ) titkos társaság elnöke, vezérintéző je 3 a szervezet vezető szervének, a\fezérekTanácsának a tagja volt. 235 Gazdasági szerepvállalása hasonlóan jelentősnek bizonyult. Főispáni méltóságaival párhuzamosan - minisztertanácsi jóváhagyással (1927. július 8. 3 1928. február 10.) - több nyereség-orientált vállalatnál viselt vezető pozíciót. Feilitzsch volt a Stádium Sajtóvállalat Rt. igazgatósági elnöke, a Nemzeti Sport Rt. Lapkiadó Vállalat, a Pátria Biztosító Rt., a Fasor Fővárosi Szanatórium Rt., az Általános Építőipari Rt. igazgatósági tagja, valamint a Pesti Hazai Takarék­pénztár Egyesület választmányi tagja. 236 Elénk érdeklődést tanúsított a tudományok, művészetek iránt. Kivált­képp a történelem és a heraldika foglalkoztatta. Szabolcs vármegyei főispán­ként megalapította a nyíregyházi Bessenyei Szépirodalmi és Közművelődési Egyesületet, Nagybecskereken létrehozta a Magyar Kört. 237 Feilitzsch Berthold számos kitüntetést is magáénak tudhatott. A már említett Lipót-rend lovagke­resztje és a II. osztályú Magyar Érdemkereszt a csillaggal mellett 1915-ben a hadiékítményes I. osztályú Vöröskereszt Díszjelvénnyel tüntették ki. 1934-ben a közélet terén kifejtett működéséért a kormányzó az I. osztályú Magyar Ér­demkereszttel jutalmazta. 238 Füzesséry Zoltán, tövisi és füzeséri (*1862. május 31., Budapest - fl933. november 4., Budapest 239 ) Szülei Füzesséry Géza (fi909) - jogtudor, köz- és váltóügyvéd, váltó­jegyző, az 1848/1849-es szabadságharc honvéd főhadnagya, országgyűlési kép­viselő - és Kun Mária (fi 917) voltak. 240 Füzesséry Zoltán 1894-ben alapított családot, ez év október l-jén vette feleségül Kulin Etelkát (1873-1967). Gyer­mekei - Mária (*1897) és Zoltán (*1899) - közül fia lépett a nyomdokába, aki édesapjához hasonlóan a jogi pályát választotta. 241 235 Magyar politaikai lexikon, [1929.] 113. p.; Feilitzsch, 1933. 28-30., 33., 35., 37-38., 42-44. p.; Gudenus, 1. köt., 1990. 384-386. p.; Szinai - Szűcs, 1963. 257. p.; Uő., 1972.172. p.; Takács, 2000. 1050. p. 236 MOLK 148.11. tét. 397/1928; Takács, 2000. 1078. p. 237 Keresztény Magyar Közéleti Almanach, 1940. 262-263. p.; Feilitzsch, 1933. 6. p. 238 Magyar Alföld, 3. évf. 1934. okt. 14. 41. sz. 3. p.; MOL K 148. 11. tét. 4287/1929. 239 EL 7e-ü. 1886-1889. évek jogtudományi szigorlatok jegyzőkönyve, 256. p.; MOL K 148.11. tét. 5611/1933. 240 BML IV B. 401. b. 3063/1917; Édesapja 1909. nov. 16-án, élete 79., házassága 54. évében hunyt el. Nov. 18-án a budapesti Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra. OSZK PAT, XX. századi gyászjelentés-gyűjtemény (Bp., 1909. nov. 16.). 241 1923. ápr. 28-án avatták jogtudorrá. EL 7e-II. 1919-1923. évek jogtudományi szigor­latok jegyzőkönyve, 508. p.; MOL K 148. 11. tét. 5611/1933; OSZK PAT, XX. századi gyászje­lentés-gyűjtemény (Bp., 1967. márc. 13.). 95

Next

/
Oldalképek
Tartalom